Zofia Bałdyga, Prágában élő lengyel költőnő volt a varsói Szlovák Kulturális Intézet vendége 2022. május 24-én annak apropóján, hogy a napokban jelent meg a Sąsiadki. 10 poetek słowackich (Szomszédnők. 10 szlovák költőnő) című kiadvány a wroclawi Warstwy kiadónál. Az antológiát Zofia Bałdyga állította össze, írt hozzá előszót, illetve fordította: Mila Haugová, Katarína Kucbelová, Mária Ferenčuhová, Zuzana Husárová, Nóra Ružičková, Anna Ondrejková, Veronika Dianišková, Jana Bodnárová, Eva Luka és Dominika Moravčíková verseit. Az idén megjelent szlovák költészeti antológia előtt a lengyel költőnő fordításában és válogatásában már megjelent egy ugyanilyen antológia a cseh női költészetből. Ennek előszavából megtudhatjuk, hogy Zofia Bałdyga 2010 óta követi a cseh irodalmi szcénát, és hogy „Egy olyan régióban, ahol a szomszédok ismerik egymást és folyamatosan kapcsolatokat építenek, jobb az élet, érdekesebb.” A szlovák kötet előszavából aztán az is kiderül, hogy a lengyel költő a cseh irodalmi fesztiválokon és a cseh irodalmi lapokból már azelőtt megismerkedett a szlovák költészettel, mielőtt rendszeresen járt volna Pozsonyba, Szlovákiába. A könyvbemutatón egy egyetemi előadással felérő beszámolót hallhattunk a kortárs szlovák líra irányairól: 1. az antiesztétikus coolness poétikáról (Nóra Ružičková, Mária Ferenčuhová, Katarína Kucbelová), tehát a hideg vagy téli költészetről (itt Zofia Bałdyga kifejezéseit használom),  2. az experimentális líráról (pl. Zuzana Husárová), amely a 90-es évek „text generation”-jéhez is kapcsolódik, továbbá 3. a mesei-mitikus költészetről, amely a fantasztikummal dolgozik és erős a narratív rétege (Eva Luka), valamint 4. az ökolíráról (Dominika Moravčíková). Mint Zofia Bałdyga elmondta, az egész régióban vita zajlott az elmúlt évtizedben a női irodalomról, a női irodalom helyzetéről, a női irodalom kánonban elfoglalt helyéről, a nőknek adott hang lehetőségeiről – és ez a tény az ő válogatását is inspirálta, befolyásolta. A továbbiakban verseket olvasott fel, és most már egyénítve mutatta be az egyes életműveket, poétikákat, Mila Haugovát például a szlovák költészet élő legendájának nevezte, Veronika Dianiškováról megjegyezte, hogy sokáig szociális munkásként dolgozott hajléktalanokkal, s ez hatást gyakorolt költészetére is. Megtudtuk, hogy az antológiát úgy állította össze az utóbbi 10 év szlovák női költészetéből, hogy látszódjon, hogyan épülnek egymásra a poétikák, az egyes generációk nyelvhasználata. És megtudhattuk azt is, több terve van: gondolkodik például generációs antológiában („Nem csak a női költészet fordítója szeretnék lenni.”), illetve további szomszédos irodalmak antológiáját tervezi összeállítani vagy inspirálni (hasonlóan a Tiszatáj Insula vicina-sorozatához, tehetjük hozzá).