Mészöly Miklós százéves lenne a mai napon. Ennek kapcsán tesszük közzé ma azt a Kisorosziban felvett, 2020. július 4-i beszélgetést, amelyet a Műút közölt. Szigeti Lászlót Márton László kérdezte Mészöly Miklósról, a beszélgetést Szkárosi Endre vezette föl. A beszélgetésben szó esik a Párbeszédkísérlet című beszélgetőkönyvről, Jiří Menzelről, Bohumil Hrabalról, Václav Havelről, Polcz Alaine-ről is:

“Eleinte azon lepődtem meg leginkább, hogy Miklós mekkora intenzitással kereste családja identitását, hiszen olvasatomban a mészölyi próza kimerítette ezt a témát. Nem jutott ebben semmi konkrét eredményre, s emiatt a már korábban megépített szöveghalmaz számomra néha-néha szétfolyó halmaznak mutatkozott. Az még világos volt, hogy a magyar identitás az ő számára igazából keverék identitás. Ezt Hrabal is ugyanígy látta. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit jelent az ő számára csehnek lenni, elküldött a fenébe. Agyonkeféltek bennünket a germánok, a tatárok, a svédek, szinte mindenki, s mi is őket — mondta —, hagyjon maga békén engem a cseh identitással. Legyen elég, hogy cseh nyelven írok. Miklós pedig miközben a mesztic volt az eszménye, mégiscsak kereste, kereste, kereste… Amikor Simone Weilt idéztem neki, aki szerint a hazát részvéttel kell szeretni, ő kapásból ellentmondott: milyen részvét? Milyen haza? Amilyen a haza, olyan a részvét…”

A teljes beszélgetés a Műút oldalán olvasható.