Simon Attila írt az Új Szó Szalon című mellékletének sorozatába, amelyben a lap a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közöl egy-egy képet és a képhez írt szöveget. “A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu”:
“A Fórum Kisebbségkutató Intézet Digitális Emlékezet nevű fotógyűjteménye viszonylag sok olyan képet őriz, mely az első Csehszlovák Köztársaság idején a csehszlovák hadseregben szolgáló magyar nemzetiségű katonákról készült. Mint az itt látható, 1933-ban Hradec Královéban készült képet is, amelyen a csehszlovák hadsereg 104-es számú tüzérezredének magyar katonái pózolnak. Előttük a táblán a felirat, Szomorú anyák Víg fiai.
Az, hogy a szlovákiai magyar bakákról ilyen csoportképek készülhettek, elsősorban annak volt köszönhető, hogy az első köztársaság idején voltak a csehszlovák hadseregben olyan kvázi magyar szakaszok (ritkábban századok), amelyeket többségében magyar nemzetiségű bakák alkottak. És ami talán meglepő lehet, ezekben a magyart második vezényleti nyelvként használták. A csehszlovák hadsereg ugyanis megkövetelte a tisztikartól, hogy valamilyen szinten beszélje a legénység nyelvét. A magyar nyelv belső használata azonban nem feltétlenül a korabeli csehszlovák állam liberális jellegéből fakadt (bár az is kellett hozzá), hanem az a realitás tette szükségszerűvé, hogy a Csallóközből, Gömörből vagy Bodrogközből berukkolt fiúk akkor még tényleg nem beszélték az állam nyelvét, így a hadsereg volt kénytelen hozzájuk alkalmazkodni.
A nyelvi korlátok ellenére a magyar katona megbecsült tagja volt a csehszlovák hadseregnek.”
Simon Attila írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.
