Sánta Szilárd Prokrusztész pártjai címmel írt publicisztikai cikket az Új Szóba:

“A szlovákiai magyar pártok (újra) megegyeztek. Ez alkalommal trojkában, a hír csütörtökön szivárgott ki. Fanfárokat nem hallottunk, csak a szokásos: kommentelők locsolták minden oldalról epével a hírt.

Néhány éve még egy ilyen bejelentés után pirotechnikai látványshow következett volna, megsütötték volna az összetartozás kenyerét. Az asztalra a legjobb évjáratokból került volna ital, és áthívták volna a szomszédot, akivel már régen nem poharaztak, mert kicsi volt a kokárdája a nemzeti ünnepen.
Csak hát változnak az idők. A pártok (régiek és újak, mások és ugyanazok) addig-addig baszkurálták, faragták egymást és magukat, hogy a katarzis elmarad. A rossz dramaturgiájú egységesülést nehéz eladni, mint a szmokingot lockdown alatt.

Pedig a szlovákiai parlamentet elnézve egy stabil, kiszámítható, tisztességes kisebbségi pártra igenis szükség volna. Az éppen számlálás alatt álló magyarság száma is indokolna egy parlamenti pártot.
A szlovákiai magyar pártok kényszerházasságát pont a permanens válságát élő Matovič-kormány egyéves születésnapjára sikerült igazítani. Nehéz ezt az egyéves időszakot úgy értékelni, hogy eltekintünk a koronavírus-járványtól, hiszen a pandémia a kormány nem csekély erejét kötötte le és határozta meg mozgásterét, de gyakran mégis az az érzésünk támadt, hogy a matoviči káoszmenedzsment és a járvány interferenciahullámai egymást erősítik, és ennek túsza és szenvedője az állampolgár.

Ebben a nehéz, sok lemondással, fájdalommal és vesztességgel járó Covid-évben – magyar párt nélküli parlamenttel – felértékelődött az önkormányzatok, polgármesterek, helyi képviselők szerepe, mivel sokszor ők nyújtottak segítséget, megoldást a központi kormányzat tanácstalansága, csődje közepette.”

Sánta Szilárd publicisztikája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.