“Valahol a tudattalanjában ott a csírája annak, hogy hibázott, de több fény kell még neki, hogy leveleket növesszen, majd virágot, gyümölcsöt. Huszonéves tanulja meg beismerni, ha hibázik, sőt néha, amikor tőle függetlenül történnek rossz dolgok, akkor is magát fogja okolni. A tinédzserkori nagyképűsége menthetetlenül átváltozik egy mártírdommal határos önelemzési mániává. Luca fényigényes, túlnemesített mályvacserje. Nagyon szép ugyan, de nehezen érik be, nehezen porzódik. Nem lesz könnyű neki, és nem lesz könnyű vele, igaz, a boldogságában való kételkedése boldoggá fogja tenni, és azt is, aki párjául fogadja.”

A teljes szöveg az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.