Polgár Anikó kritikája Balázs Imre József Egyformázni, különbözni (Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2022) című új gyerekverskötetéről az Új Szóban jelent meg:

“Balázs Imre József új gyerekverskötetében egymásra találnak és kibékülnek az ellentétek: a tűz és a víz, a hang és a csend, a fent és a lent, a kint és a bent, a különböző és az egyforma, a közeli és a távoli. Jó egyszerre együtt is lenni és külön, „egyformázni és különbözni”, jó úgy igazodni a többiekhez, hogy közben önmagunk is maradunk.

A vulkán, mely a tűzben és a vízben áll egyszerre, az elfojtott, majd kirobbanó feszültség képe lesz, melyből végül nyugalom és derű teremtődik. A természeti jelenségeknek nemcsak emberarcuk, viselkedésük, hanem emberi lelkük is van. „Mivé változnék?” – kérdezi az egyik vers beszélője. „Patakká, / ki jegesebb részeit tagadná” – hangzik az egyik elképzelt átváltozás leírása. A válaszokat közben a zeneiség irányítja: az újabb átváltozási lehetőségek mindig egy ritka verslábnak, az egy rövid és két hosszú szótagból álló bacchiusnak a hangzását veszik fel (patakká, eresszé, madárrá, virággá).

A kötet különleges zenei élmény. Az erdő mélyi tisztáson csendvirág nyílik. A hangok varázserejűek: az Április árad című daktilikus versben a szél szétviszi a hangot, az szabadon zeng, s estére tér csak vissza a gazdájához, miután megbűvölte, sétára késztette az erdő tündérfáit. A legszebb hangzásúak azok a versek, amelyek szimultán formákban íródtak, amelyekben a zengő, időmértékes formák ütemhangsúllyal társulnak. Az Ibolyák öröme című vers minden sora két anapesztusból áll, ugyanakkor két ütemből is, a versláb vége ütemhatár is egyben. A játékosságot növelik az ismétlésalakzatok. A vidra és a hold című versnek nemcsak a daktilusok adnak izgalmas hangzást, hanem a kombinatorikus játék is: a vízben úszó, a holddal kommunikáló vidráról szóló szövegben a sorok is át-átúsznak egy másik versszakba.”

Polgár Anikó kritikája Balázs Imre József gyerekverskötetéről teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.