Plonicky Tamás Mások élete című tárcáját közölte az Új Szó kulturális-közéleti melléklete, a Szalon:

“Márai Sándor 1936-tól 1943-ig közölt publicisztikai írásait lapozgatom; az elmúlt hetekben-hónapokban azonban meglehetősen szerény olvasási teljesítményt tudok felmutatni: szinte alig fogtam könyvet a kezembe. Egy-egy skandináv krimi, hébe-hóba egy-egy kortárs költő verseskötete, a svéd futballista, Zlatan Ibrahimović életrajza és az ínyenceknek való akciós áron megvásárolt, nagyjából a második világháború időszakában írt és közölt Márai-tárcák; csupán ennyi a produktumom. Fogalmam sincs arról, mások miképpen éreznek ezzel kapcsolatban, de én a kánikulában szinte képtelen vagyok szövegekkel foglalkozni; egyszerűen nem megy. Nyugodtabb időkben olvasásfüggőnek mondanám magam; most viszont az összes sorért és mondatért meg kell küzdenem. Olyan ez, mintha a szellemi tevékenységek a maguk természetéből adódóan téli vagy őszi dolgok lennének: ül az ember a behúzott függöny mellett egy befűtött szobában és teázik, olvas és ír.
A jelen pillanatban komoly szellemi megpróbáltatásokat igénylő, mai napig is aktuális és kiváló Márai-szövegek egyikén azonban megakad a szemem; a cikk 1939. január 8-án jelent meg a Pesti Hírlap Vasárnapi krónika rovatában: az írás címe pedig annyi csak, hogy „A nagyító”. „Az esztendő első napjainak világraszóló híradásai között is feltűnést keltett a távirat, mely értesítette a tudósokat és laikusokat, hogy dr. Vladimir Zworykin, az orosz származású amerikai tudós feltalált egy mikroszkópot, mely milliószoros nagyításban mutatja a szerves élet eddig láthatatlan elemeit…” – kezdi Márai. A magyar író ezután hosszasan elmélkedik arról, hogy míg mindenhol óriási feszültséget lehet tapasztalni és a nagyhatalmak komoly erőfitogtatásokba kezdenek – mustárgázokat és ágyúkat gyártanak –, addig vannak olyan tudósok, mint az említett Zworykin, akik a forrongások ellenére is le szeretnének ásni a dolgok mélyére; ők azok, akik kíváncsiak az élet legapróbb részletére, és kőkemény munkával létrehoznak valamit, ami nem az országok közötti konfliktushoz köthető, hanem egyszerűen csak jobbá teheti a mindennapjainkat; külön érdekesség, hogy a kutatók mindezt a káosz kellős közepén teszik, néhány hónappal a második világháború kitörése előtt. „Ugyanabban az órában, amikor a világ egyik leghatalmasabb államának elnöke beláthatatlan mennyiségű fegyverkezésre, eszeveszett repülőgépgyártásra szólítja fel az amerikai kongresszust – így Márai –, ugyanaz a kábel jelenti Amerikából, hogy egy tudós nem nyugszik bele az emberek szűkülő, zavart és értelmetlen, pusztító és pusztulásra hajlamos szándékaiba, hanem rövidlátó és aprólékos makacssággal hajol a létezés titkai fölé, s mikor a gyűlölet és rosszindulat elhomályosítja az emberek nagy tömegeinek látását, egyetlen ember élesebben akar látni, biztosabban akar érzékelni. Ez a megrendítő az amerikai hírben” – folytatja a magyar író.”

Plonicky Tamás tárcája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.