Plonicky Tamás A hírközlés alkonya című tárcáját közölte az Új Szó kulturális-közéleti melléklete, a Szalon:

“Amikor Seholország miniszterelnöke a pezsgőfürdős jakuzzijában spontán eleresztette magát, még senki nem gondolta volna, hogy ebből olyan komoly ügy lesz, aminek a végén lemondásra fogják kényszeríteni. Főként azért nem fordult meg ez az emberek fejében, mert mindannyian tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy az országot vezető politikusnak annyi gátlástalanság köthető már a nevéhez – korrupt és hazug volt, emellett pedig borzasztó döntéseket hozott és rendre vállalhatatlan kijelentések hagyták el a száját –, hogy egy otthoni körülmények között elengedett postagalamb igazán nem kellett volna, hogy fontos ügynek számítson. Ez azonban nem így történt. Seholország vezetőjének szellentését ugyanis valaki, egy azóta ellehetetlenített fiatalember, videóra vette, és amilyen gyorsan csak lehetett közszemlére bocsátotta; tettét pusztán az motiválta, hogy a miniszterelnököt istenként tisztelők lássák: az ország első embere is ugyanolyan nagyokat szokott szellenteni, mint bárki más. A pezsgőfürdős jakuzzijában pukizó miniszterelnök esete mém lett. Számítógépes játékok, fotók és videók tömkelege jelent meg róla a világhálón; az összes fontosabb „tájékoztatni szándékozó” médium csak és kizárólag ezzel az egy dologgal kezdett el foglalkozni; az újságok és vitaműsorok heteken keresztül csupán a jakuzzijában bélgázokat eregető kormányfővel kapcsolatos dolgokat tematizáltak.

A napvilágra került videónak természetesen újra sikerült kettéosztania Seholországot: megjelentek a kormány- és fingáspártiak, akik előbb azt állították, hogy a videón nem a miniszterelnök szerepel, majd pedig azt harsogták, hogy ez az egész felvétel egy külföldről jövő, aberrált, perverz, leskelődő, LMBTQ-aktivista, zsidó titkon megszervezett akciója a miniszterelnök ellen. Természetesen ezzel egyidőben azonnal megjelentek a hisztérikus szellentés- és miniszterelnök-ellenző hangok is. Ők egyenesen a közelgő klímakatasztrófára hivatkozva szólaltak fel a metángázok éterbe bocsátása miatt. Az ellenzéki médiumokon az éghajlati változások fizetett szakértői hatalmas ricsajt csapva a „napokon-heteken belül bekövetkező” világvégéről kezdtek el tudósítani, aminek most is, mint mindig, csakis kizárólag egyetlen egy felelőse volt: a jakuzzijában bélgázokat eregető politikus. Olyan szalagcímek kerültek a nyilvánosság elé, hogy ez, ami történt „megbocsáthatatlan”; egyes médiumok pedig a „már csak pár elnöki szellentés és itt az apokalipszis” címmel publikáltak cikkeket. Seholországban a videó miatt óriási tüntetéseket szerveztek; a botrány kirobbanása után az ellenzék egyes politikusai gázmaszkban pózolva és fuldoklást színlelve fetrengtek az Országház előtt. „Nem kapok levegőt”, „meg fogok halni!”, ordították teljes beleéléssel, miután meggyőződtek arról, hogy veszi őket a kamera; egyesek a halálukat játszották el azért, hogy a miniszterelnököt bukni lássák.”

Plonicky Tamás tárcája teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.