Pénzes Tímea fordításában jelent meg Dominika Madro Belső szentélyek című regényének részlete a Dunszton:
“Valami hever az ágyon. Štefan itt felejtett valamit. Szóval visszajön. Ruha. Női. Káprázatos, vörös, mint az eleven vér. Szóval nem jön vissza. Búcsúajándék. Lehet, hogy van benne egy csepp belőle is. Ilyen vörös anyag végtére is itt nem kapható. Az egész Štefan vére. Igen. Még folyik. Eljön a dél. Nem eszem. Eljön az este. Nem iszom. A ház elől női hangok hallszanak: Várj! Aztán meg: Nem fogunk kopogni. A ládába hányom a ruhát. Az ajtóban Mariša Augustiniová áll. Olyan állapotban, amilyenben még nem láttam. Legalább a hatodik hónapban. Nem néz rám. Mellette Alžbetka. A lánya. Vékony, véznácska. Nem veszi le rólam a szemét. Azért vagyunk itt, mondja Mariša, mert Beta megtanul bábáskodni. Tőled, fűzi hozzá reszketve Alžbetka. Kitől mástól, húzza meg Mariša a lánya varkocsát, szükségünk van a faluban bábaasszonyra. Lúšinát ráncigálni Karajból – az maga a halál. Ülj le, löki le Alžbetkát a székre. Ma kezdtek. Mariša még mindig az ajtónál áll. De egészen az asztalig ér. Lassan lépkedek utánuk – csendesedjen el csak boldog testem. Ne vegyenek észre belőle semmit. Beszélj, dünnyögi Mariša. Alžbetka úgy bámul rám, mintha épp a kis Jézussal a karomban jelentem volna meg. Először is az anyákat, mondom halkan, kell védelmezni. A saját félelmüktől. Alžbetka az ajkaira helyezi a szavaim. Mint a Miatyánk egyik mondatát – szabadíts meg a gonosztól. Bennem aztán egyáltalán nincs félelem, tör elő Marišából. A melléből méreg sziszeg. Anya vagy. És ismét az leszel, mondom éppoly halkan, van benned félelem. Közeledem felé. Ahogy párszor felém is közeledett a férje. Rudo Augustini. A Motúzi malomból. Harsány volt. És folyton éhes. Félelem attól, hogy megszületik-e. Hogy túlél-e. Kinyújtom a kezem. A hasa éles. Ekkor megdördül az ég. Mariša eltol magától. Énrajtam nem fogod mutogatni!, kiabálja, közben még az állát is leköpi. Gyere, Beta! Kifelé szedelőzködik. A viharba?, rémüldözik Alžbetka. Mariša úgy ragadja meg a könyökét, mintha karja somfaágacska lenne. Kimennek a sűrű esőbe. Alžbetka töredezik. És Mariša csak szedegeti és szedegeti őt.”
Pénzes Tímea fordítása teljes terjedelemben a Dunszton olvasható.
