A BÁZIS – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában szervezésében és a KultMinor támogatásával került sor A szlovák irodalom magyar fordítóinak szakmai szemináriumára 2021. szeptember 24–26-án a Három Holló Kávéházban.

Délelőtt a résztvevők a kölcsönös bemutatkozás után a közös műhelymunkák során folyamatban lévő fordításaik problémás részeire kerestek megoldásokat. A pénteki szeminárium Peter Balko Vtedy v Lošonci című műve tizenkét fordításának összevetésével indult, ugyanis Mészáros Tünde, a szeminárium vezetője előzetesen felkérte a műfordítókat, hogy fordítsák le a kötet egyik oldalát.

A résztvevők a lehetséges címfordításokra is kitértek. Ha magyarul szerepel a szlovák címben a helységnév, hogyan jelezze a fordító, hogy rendhagyó használatról van szó? Diakritikus jellel? És hogyan hangozzon a cím? Akkor vagy akkoriban Lošoncon? Volt egyszer egy Lošonc – a Volt egyszer egy Hollywood/Vadnyugat mintájára? Az Anno Losoncon mennyire archaikus? Fontos-e az idő hangsúlyozása vessző betoldásával: Akkor, Losoncon?

További kérdéseket vetett fel, mely helységneveket használjuk az irodalmi művekben szlovákul és magyarul, hol húzzuk meg a határt? Illetve segítsük-e az olvasó befogadását, és odaírjuk-e a földrajzi nevek mellé, hogy hegyről vagy folyóról/patakról van szó (pl. Kriván, Ipoly)?

Az eszmecserét követően „Egy fordítás margójára: Jozef Tancer: Elbocsátott nyelvek című kötete magyar szemmel” címen tartott előadást Balogh Magdolna Jozef Tanzer „Rozviazané jazyky” c. művéről. Előadásának középpontjában Pozsony két háború közti háromnyelvűsége állt. A kötet az anyanyelv definícióját is új fénybe állította: Mi az az anyanyelv? Amit elsőként tanulunk meg? Amivel azonosulunk/azonosítanak? Amelyen a legjobbak a nyelvi kompetenciáink? Amit a leggyakrabban használunk?

Egy egynyelvű számára felfoghatatlan lehet, hogy egy ilyen kézenfekvő kérdést egy többnyelvű (például egy egykori pozsonyi) nem tud egyértelműen megválaszolni (Idézet a könyvből: „A szüleim magyarul beszéltek, néha szlovákul. A nagymamám csehül, de németül is.”).

A rózsikológia tudományába is betekintést nyerhettünk, amikor is a házvezetőnő, Rózsika nyelvét próbálták meg a tanárukat látogató tanítványok boncolgatni.

Balogh Magdolnát követően „A nyelv kódja és a kultúra kódja” címmel Kappanyos András adott elő. Kappanyos arra a megállapításra jutott, hogy a bilingvizmus magaskulturális transzferekben nem igazán érvényesül. Határon túli helyzetekben pedig sok esetben élesen elkülönül, milyen funkcióban melyik nyelvet használja a nyelvhasználó.

A két nyelv közti távolság kérdését is boncolgatta. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a szovjetizálás közös kulturális stb. tapasztalat, csak nem ugyanúgy éltük meg. Olyan közel állunk/élünk egymáshoz, hogy belelátunk egymás életterébe, fürdőszobájába.

A konszenzusok elutasításának szemléltetésére Švejket idézte: – Megölték Ferdinándot. – Melyiket?

Az angol fordításban egy ilyen mondatot lábjegyzetelni kell, amivel azonban meggyilkoljuk a poént.

A szlovákot és a magyart félperifériás nyelvként definiálta, a lengyel és a svéd ért el jelentősebb eredményeket ilyen lélekszám mellett.

Feltette a kérdést, hogyan is történik a magyarság-ábrázolás nyelvileg?

A vita során Deák Renáta szóba hozta, hogy a magyar nyelv pozíciója hogyan változott a szlovák nemzeti öntudatra ébredés óta, a teljes elutasítástól a viccelődések, káromkodások szintjén való jelenléttől az irodalmi szövegekben való gyakori megjelenésig (az utolsó 15 évben a magyar kifejezések nagymértékben gazdagítják a szlovák irodalmi szövegeket).

Deczki Sarolta „A szlovák kortárs nőirodalom válogatott fordításairól” adott elő. A szlovák irodalomban női túlsúly figyelhető meg. A vizsgált szerzők fő témái az identitáskeresés, periferialitás, idegenségérzés. Németh Zoltán egyik tanulmányára hivatkozva arra is utalt, hogy betört a valóság és a dokumentaritás a szlovák irodalomba. Feltette a kérdést, hogy miért érdemes szlovák irodalmat fordítani és olvasni. Mit mond a magyar olvasónak? Kitért a 2016-os Könyvfesztivál szlovák díszvendégségére, illetve a 2017-es V4-es díszvendégségre, amely jobban láttatta a szlovák irodalmat. Ennek ágyazott meg a Deák Renáta által életre hívott Fordítói szalon, ahol havi rendszerességgel találkoztak a műfordítók, szemináriumok, beszélgetések, előadások, felolvasások zajlottak. Szóba került a Szomszédok a kirakatban – A szlovák irodalom recepciója 1990 után című kötet is.

Az előadó Veronika Šikulová Menettérti című művéből emelte ki Mészáros Tünde fordítási megoldásait, hogyan keveredik a lapokon a két nyelv, pl. zavadzáltak, pöfögte a stará mama (36), Böžkénk (53), köszöntöttük egymást, čókolom, dobrígyeny, dovigyenyja és slussz (92).

Katka Kucbelová megjelenés előtt álló Főkötő című művét is bemutatta (ford. Mészáros T.), hogyan próbálja saját bőrén megtapasztalni egy fővárosi értelmiségi lány vidéki környezetben, hogy mi az a folklór.

Az előadó Uršula Kovalyk A műlovarnő (ford. Vályi Horváth Erika) című kötete kapcsán kijelentette, hogy hiányoznak a férfiak a család életéből, ennek kapcsán több magyar regénnyel párhuzamba állítható (Tompa A., Papp Sándor Zs. regényei).

Žuchová Tolvajok és tanúk (ford. Vályi Horváth Erika) című kötete a szlovák Marisia és a román Janut Bécsben való helykeresését tárgyalja. A főhősnő fő célja: úgy korzózni vasárnap, akár a helyiek. Egy napon rádöbben, hogy kortársai sem otthon, sem külföldön nem boldogulnak jobban.

Dobrakovová Toxo (ford. György Norbert) című műve különféle nemzetiségű lányok Olaszországban való érvényesülési kísérleteit mutatja be. A kötet egyik szereplője megfogalmazza, hogy más dolgokat mond idegen nyelven, mint amit az anyanyelvén mondana.

Amikor pedig a pincér megkérdezi a lányokat, hogy milyen nyelven beszélgettek, ragazza, nem tudja hova tenni a választ: – Én csehül. Ő szlovákul. – Aha. Este a Fordító és fordítása(i) programpont alatt Dobrakovová, Majling, Medeši és a többiek címmel beszélgetett György Norberttel Pénzes Tímea és Boda Bianka. György Norbertnek éppen megjelenés előtt áll a harmadik saját kötete, egy időben kisjátékfilmeket rendezett és egy ideje műfordít, többek köztIvana Dobrakovová Toxo, ill. Anyák és kamionsofőrök, Víťo Staviarsky Fekete cipők, fehér fűzővel, Jaroslav Rumpli Gabonakörök című műveit fordította magyarrra. Daniel Majling Ruzká klasika című műve megjelenés előtt áll magyarul, Ivan Medeši Jedenie (Evészet) című művéből még csak részletek készültek el. Többek közt arról faggatták, melyik megszólalásmód áll hozzá a legközelebb, és milyen fordítási kérdések merültek fel a fordítás során stb. Norbi elárulta, hogy jelezte a szerzőnek, hogy az egyik szereplő nevének rövidítése és a mondatkezdő nevelő (A) gyakran egybeesik és zavaró, ezért lecserélné más betűre. Erre a szerző küldött neki 4-5 betűt, mire cserélheti le – nem választhatott szabadon a teljes betűkészletből, nyilván minden egyes betűhöz valamilyen asszociációja/ emléke fűződött.