Jana Juráňová: Fehér

“Szán siklik a hólepte erdőn át. Havazik éjjel-nappal. A hófehér szán elé fogatott fehér ló a távolba tart vele. Oly régóta várt már erre… Mindent beterít a fehérség.

A vasalón felvillant a piros fény, mely kizökkentette ábrándozásából. Halmokban állt a fehérnemű… Fehér színűek. Az új öblítőtől virágillatot árasztottak. A virágos rétnek finom az illata, és a nő tudta, hogy ennek az illatnak az esszenciája elcsenhető, de a réten, virágpor tapadhat a fehér színű fehérneműre, esetleg a fű zöldje vagy agyag. A rét nem fehéríthető ki. A nő fehérneműjének mindig fertőtlenítőszaga volt, testének lenyomata rajta maradt, mint Krisztus arca Veronika kendőjén. Ellentétben ezzel a relikviával, az övéből mindig mindent ki lehetett mosni.”

A teljes szöveg a Dunszt oldalán olvasható.