“Vannak mágikus helyek, amelyek minduntalan felbukkannak különböző, egymással akár semmilyen kapcsolatban nem álló irodalmi művekben. Ezeket a helyeket mintha arra teremtették volna, hogy bennük és általuk életre keljen az irodalom, hogy regények játszódjanak bennük, épületeik, utcáik, tereik, lakosaik irodalmi alkotásokban váljanak halhatatlanokká.”
“Talán kevesen tudják, hogy ilyen hely Ipolyság, szlovákul Šahy, Hont vármegye egykori székhelye, ez a ma határ menti, dél-szlovákiai kisváros. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy a város milyen hihetetlen inspirációt jelent nemegy kortárs alkotó számára. Az Ipolyság-regények elején rögtön egy szlovák nyelvű művet kell említeni, pontosabban hármat, Ladislav Ballek Južná pošta (1974), Pomocník (1977) és Agáty (1981), vagyis Posta délen, A segéd és az Akácok című regényeit, amelyek úgy kerültek be a szlovák irodalmi köztudatba, mint a „dél felfedezése” a szlovák irodalom számára. Ipolyság-regényként olvastatja magát továbbá egy másik trilógia is, Grendel Lajos New Hont-trilógiája, a Tömegsír (1999), a Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005). Ipolyság-regény a spanyolul író Pablo Urbányi El zoológico de Dios (2006), Isten állatkertje – I. (Ipolyság) 2007-ben magyar fordításban kiadott regénye is. Gágyor Péter Ezek (2006), Senkik (2011), továbbá Csáky Pál A pacsirta éneke (2014) című regények cselekménye is többé-kevésbé Ipolyságon játszódik. Soňa Kovače Az én városom: Ipolyság – Šahy című írása szlovákul a Moje mesto (2014) című kötetben látott napvilágot – N. Tóth Anikó fordításában a Sokszínű városainkban jelent meg 2016-ban. Vállaltan Ipolyság-regény Márton István Városka az üvegharang alatt (2008) című nosztalgiaregénye, alcíme szerint Gyerekkori emlékek Ipolyságról. Ugyanebben az évben, 2008-ban jelent meg Hunčík Péter Határeset című városregénye is, és talán nem is kell mondanom, hogy ez a város: Ipolyság. Horváth Viktor Tankom (2017) című regényében is többször feltűnik Ipolyság, az 1968-as „baráti” bevonulás alkalmával, bár itt faluként jelenik meg a város – vö. „közben feltűnt előttünk Ipolyság, azazhogy Sahy falu, előtte pedig ott folyt az Ipoly”, „Ez itt már Sahy falu! Magyarul Ipolyság! Ti eltévedtetek, testvérek. Hát ez már Csehszlovákia, hahaha. Nem láttátok a határsorompót?” Kevesen tudják, hogy Esterházy Péternek is van egy Ipolyság-regénye. Az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat (2013) című történelmi regény központi helyszíne ugyanis a fikció szerint a Nyáry Pál által birtokolt Gedőcs vára, amely az Ipoly és a Korpona-patak találkozásánál áll – vö. „Mint két szalag, egy ezüst meg egy zöldesszürke, fonódott egybe lent, Gedőcs vára alatt az Ipoly és a kicsiny, de sebes sodrású Korpona.”, „Állt a bástya józan árnyékában. Az Ipoly folyt, és magába fogadta a Korponát. Ahogy évszázadok óta.” Bár a regényben nem jelenik meg Ipolyság, de a leírt földrajzi hely, a Korpona-patak és az Ipoly találkozása egyértelműen Ipolyságra utal. A műben egyébként megjelennek olyan, Ipolyság-környéki falvak is, mint Nagytúr, Kistompa és Ipolybalog is (ez utóbbi az itt őrzött magyar királyi korona kapcsán). Legutóbb pedig Forgács Miklós szlovákul írt drámájában, az ökológiai-színházi projekt eredményeként létrejött Vizičlovekben (2020) jelenik meg Ipolyság közvetlen természeti környezete, pontosabban a város melletti tanösvény. Nem véletlen, hogy Halász Iván Dél-Szlovákia az irodalomban (2018) című monográfiájában huszonkét alkalommal jelenik meg Ipolyság, de milyen jó is lenne egy önálló monográfiát szentelni az Ipolyság-könyveknek!”
Németh Zoltán írása az Új Szó oldalán olvasható teljes terjedelemben.
