A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán működő Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének kutatócsoportja már legalább egy évtizede foglalkozik szépirodalom és film adaptációs kérdéseivel, miközben a kutatócsoport mentora, Žilka Tibor már 2006-ban publikálta (Post)moderná literatúra a film (2006), azaz (Poszt)modern irodalom és film című, a szlovák irodalomtudományban alapvető jelentőségű adaptációelméleti kötetét. A 2013 óta tartó időszakban az intézet munkacsoportja több fontos konferenciát rendezett a témában, többek között a Česká literatúra a film (Cseh irodalom és film) című konferenciasorozatot. Literatúra a jej filmová podoba v stredoeurópskom kontexte (Irodalom és filmes megjelenítései közép-európai kontextusban) című nyertes projektjük további kutatásokat tett lehetővé, többek között a Štefan Timko szerkesztésében összeállított World Literature Studies 2019/3-as számát, amelynek tematikája megegyezett a projekt címével, s amelynek gerincét a nyitrai kutatócsoport tagjainak tanulmányai adták.
A Štefan Timko által szerkesztett Literatúra a jej filmová podoba v stredoeurópskom kontexte (Irodalom és filmes megjelenítései közép-európai kontextusban) című tanulmánykötet a kutatócsoport azonos című 2019-es nyitrai konferenciájának anyagát tartalmazza. A kezdő tanulmány Tibor Žilka átfogó elméleti írása az irodalmi mű filmes adaptációjáról, az intertextualitás és intermedialitás szempontrendszerét is applikálva, rengeteg filmes (főleg cseh, szlovák, magyar, lengyel) példát felvonultatva. Žilka az elimináció, az addíció, a kontamináció és a szubsztitúció eljárásait különíti el az adaptáció mechanizmusainak tárgyalása során (14-15), tanulmánya végén pedig műfaji kérdésekkel is foglalkozik. Pavol Markovič a distancia irodalom és film közti narratív stratégiáját értelmezi, főként Kertész Imre Sorstalanságának filmes adaptációjára, valamint Nemes Jeles László Saul fia című filmjére kitekintve (27, 29-30), miközben Kertész regényének distanciáját „a hétköznapiság és az apokalipszis feszültsége” (29) felől értelmezi. Marta Žilková a posztmodern médiatechnikák felől közelít a televíziós adaptációkhoz (33-41), Václav Macek Stanislav Barabáš szlovák rendező Dosztojevszkij, Camus és Strindberg művein alapuló televíziós adaptációit (43-49), Erik Gilk pedig a Karel Poláček (1892-1945) cseh író művein alapuló filmadaptációkat értelmezi (51-56). Ján Gallik tanulmánya két olyan II. világháborús filmet tárgyal (Adelheid, 1967; Boží duha (Isten szivárványa); 1969), amelynek témája cseh férfi és német nő „ambivalens szerelmi kapcsolata” (57). Nadežda Zemaníková a kelet-német tapasztalat 1989 utáni filmes feldolgozásaival foglalkozik (69-81). Mariana Čengel Solčanská esszéje azért érdekes, mert maga a rendező(nő) ír saját, készülőben lévő filmjéről, amely Arpád Soltész elhíresült Sviňa (Disznó) című regényének adaptációja (83-86). Dominika Hlavinová Tekeliová tanulmánya egyrészt topográfiai igényű (Pozsony egykori Wilsonov elnevezése kapcsán), másrészt Michal Hvorecký azonos című művének adaptációjával is foglalkozik (87-97). Zuzana Vargová Martin Šulík Cigán (Cigány) című filmjét értelmezi mint Hamlet-adaptációt (99-112), illetve mint egy „marginalizált roma telep” (109) filmes reprezentációját. Štefan Timko az egyik legfontosabb szlovák történelmi egyéniség, Alexander Dubček alakjának filmes megjelenítéseit veszi számba (113-123), nem mellőzve a kritikai észrevételeket és a „történelmi tények manipulációi”-nak említését (120) sem. Magdaléna Hrbáček a Biblia által inspirált filmes adaptációk közül Jeff Bleckner Loving Leah (A bátyám cipőjében) című romantikus drámájával foglalkozik (125-131). Andriej Moskwin lengyel nyelvű tanulmánya Grzegorz Jarzyna filmjét értelmezi, amely Dorota Masłowska Między nami dobrze jest (Köztünk minden rendben) című drámája alapján készült – melyről a rendező azt nyilatkozta, hogy „Gombrowicz óta ilyen kritikus, sziporkázó és ironikus szöveg nem készült a lengyel drámairodalomban” (135). Milan Jozek a lengyel film klasszikusa, Andrzej Wajda 1975-ös Ziemia obiecana (Az ígéret földje) című filmjét értelmezte Władysław Reymont regényéhez való kapcsolatában (145-155). Alexej Mikulášek cseh nyelvű tanulmánya Kafka filmes Átváltozások-adaptációinak sokaságából (Valerij Fokin, Jan Němec, Carlos Atanes, Marco Paolo Pavese, Kardos Sándor stb.) az első három rendező filmjével foglalkozott (157-173). Monika Adamická témája prostituáltak átnevelésének filmes megjelenítése Anton Baláž regényében és Laco Halama belőle készített filmjében (175-185), Sylvia Hrešková pedig szemiotikai értelmezésében a sárkány alakját értelmezte szöveg és film kapcsolatrendszerében (187-194).
Mind az elméleti, mind a tematikai sokszínűség okán elmondható, hogy a (Poszt)modern irodalom és film című kiadvány jelentős hozzájárulás a szlovák filmadaptáció elméletéhez és gyakorlatához.
Štefan Timko (ed.): Literatúra a jej filmová podoba v stredoeurópskom kontexte (Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre, Fakulta stredoeurópskych štúdií, Ústav stredoeurópskych jazykov a kultúr, Nitra, 2020)
