Nemes Z. Márióval készített interjút Nagy Zsófia a Dunszton a Poszt-stadion-stádium-pályázatról:

“Van valamilyen társadalmi célja a pályázati kiírásnak, vagy mindössze esztétikai spekulációról van szó?

Az alapötlet Tillmann J. A.-tól származik, aztán a többi zsűritaggal, kurátorral közösen próbáltuk koncepcióvá fejlesztgetni. Most csak az én személyes olvasatomat szeretném megosztani, miszerint az esztétikai spekuláció nem feltétlenül zárja ki a társadalmi dimenziót, sőt az ilyen spekulációk jó esetben a társadalmi képzeletet is képesek stimulálni. Én alapvetően a hungarofuturista építészet felől nézem ezt az egészet és azt gondolom, hogy az ilyen alternatív architektúrák valójában jövőgravitációt hoznak létre, segítenek átbillenteni minket egy másik dimenzióba. A hungarofuturista poszt-stadionok imaginárius térkapuk egy alternatív magyar történelembe, ahogy Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regényében is műalkotások képzik meg az átjárókat az alternatív Földek között. Mindettől számomra nem választható el élesen az a fajsúlyos – és számos külföldi példával bizonyítható – jelenség, miszerint a stadionépítészet „beomlása” komoly urbanisztikai problémák forrása lehet, vagyis ha nem akarunk valóságunk berepedéséig nekro-stadionok, stadion-romok közepette élni, akkor el kell gondolkodni a konstruktív megoldási lehetőségeken.

A stadion kifejezés mostanra erősen átpolitizálódott. Van a projektnek olyan veszélye, hogy az aktuálpolitikai tartalmak elviszik a hangsúlyt a szakmai-művészi szempontokról?

Nyilván nem lehet arról megfeledkezni, hogy a stadionok itt és most nemcsak közösségi sportlétesítmények, hanem politikai színházak is. A fenti hungarofuturista gondolatmenettel erre próbáltam utalni. Ugyanakkor nagyon eltérő pályázati munkákat/koncepciókat is el tudok képzelni, hiszen van ennek az egésznek egy szigorúan szakmai síkja. Én épp arra vagyok kíváncsi, hogy a különböző művészek/építészek milyen heterogén módon tudnak hozzányúlni a stadionhoz, egyszerre mint esztétikai formához, politikai dilemmához, építészeti-urbanisztikai kihíváshoz stb. Míg Ervin Panofsky szerint a modern kor számára a lineáris perspektíva, addig Lev Manovich szerint a digitális kultúrában az adatbázis jelentette azt az ún. szimbolikus formát, amin keresztül egy adott kor önmagát és a világ tapasztalatát rendszerezte. Úgy tűnik számunkra 2021 Magyarországán ez nem más, mint a stadion, jelentsen ez bármit, mert épp ezt jelenti.”

A teljes cikk és interjú a Dunszt oldalán olvasható el.