Nagy Márta Júlia írt Závada Péter Gondoskodás (Jelenkor, 2021) című verseskötetéről az Alföldben:

“Túl ismeretlen és túl ismerős – morfondíroztam, amikor már a kötet felénél jártam. Stilizált, alternatív múlt, a történelem makettje – ha lehet ilyet mondani –, rom, épületdísz, keresztek, szögek, trónok. Csontok, kivégzés, kísértet, bordély, templom – valami rémes legendárium rajzolódik ki az alternatív történelemből, amit a szubjektum impressziói tesznek alternatívvá.

Aztán hirtelen váltással szegényes hátsó kertek és néptelen vízpartok, pusztuló tárgyak, öntörvényűen burjánzó növényzet közeli, szinte mikroszkopikus leírásai, valami megnevezhetetlen és nem is feltétlenül derűs nosztalgiába burkolva. Egy régi (rém)álmom jut eszembe: furcsa módon fekete-fehér, mintha egy rólam forgatott filmet néznék, egy hatalmas kastélykertbe lépek, éjszaka van, elhagyatott, rég nem él itt senki, a kert durva kavicsokkal felszórva. A kastély a távolban sötétlik. Se fák, se virágok, egyetlen szobor: egy óriási férfifej. „A hatalom az arc napfogyatkozása.” Élettelen a kastély, a kert, egyedül a félelem, a félelmem él, valaki biztosan figyel, futni kezdek. A szubjektum feloldódik a hatalomban, legyél elnyomó vagy elnyomott, de az észlelésben, az értelmezésben is: a „beszélő” belesimul az általa szemlélt világ aprólékos leírásába, amíg el nem tűnik benne teljesen, ahogy a mitológiai és a történelmi alakok is feloldódnak a tájban: a Kálvária-tételben a rét tenyerét ütik át a fűszálak szögei, Gellért gyakorlatilag eggyé válik a heggyel – ez utóbbi szöveg gyakorlatilag egyetlen hosszabb verssé terebélyesített metonímia. Az észlelt, alkotóelemeire boncolt valóság plaszticitása elvesztésével maga is elmélet lesz, a versek leíró részei ehhez hasonló tételmondatokban csúcsosodnak ki: „[…] a történelem, / mint egy barokk allegória, a romokon kisarjad”.”

Nagy Márta Júlia Metonimikus kirakós játék című kritikája Závada Péter kötetéről teljes terjedelemben az Alföld oldalán olvasható.