Nagy Hajnal Csilla Május. Nyelved helyén a szavak. című prózája az Irodalmi Szemlében jelent meg:

“– Szóval, igen, határozottan jobban vagyok – hallom a vonal túlfelén gyenge hangját.
– Az ízek hiányoznak, igen, a szagok igazából kevésbé. Őrület, hogy ezért nem sikerült elmennem hozzád. Tudom, hogy sajnálja, hogy mindketten utáltuk, amiért lecsúszott a repülőről a pozitív tesztje miatt, és hogy nagyon aggódtam érte, de valami soha ki nem mondott megkönnyebbülés van bennem, és valószínűleg benne is. Az út, vagyis a teszt előtt napról napra változott, hogy az izgalom vagy a félelem volt épp hangsúlyosabb bennem.
– És lelkileg is, igen, kicsit magamhoz tértem már. Írtam is egy jegyzetet ennek kapcsán, felolvashatom?
– Természetesen!
– Így hangzik… várj, egy pillanat, lefagyott… ah… na, szóval: „Érdekes, hogy egy depressziós periódus utáni feltakarítás mennyire hasonló ahhoz, mint amikor egy nagy buli után takarítunk fel. Nem analizáljuk a szemetet, koszos tányérok, poharak, üres sörösüvegek, cigis dobozok, zsebkendők. Ha egy gyanútlan arra járónak megmutatnánk a két helyszínt, bizonyára számos esetben tévesztené össze a káosz okát. Magának a bordel (rendetlenség, csak a bordel a kedvenc magyar szavam, akkor is, ha nem az) okozójának pedig minden adott: a nyomasztó másnaposság, a megnyugvás szorongása, a halvány remény, hogy ennyire rossz már sosem lesz, és a feje fölött terjengő biztos tudat, hogy dehogynem.” Egyelőre ennyi. Még nem tudom hová illeszkedik, valószínűleg az esszékötetbe, ha valaha tényleg megszületik. Mit szólsz?”

Nagy Hajnal Csilla írása teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.