Nagy Hajnal Csilla December. Nyelved helyén a szavak című prózáját közli az Irodalmi Szemle 2021/1. száma:

“– Akkor most hadd kérdezzek vissza, te hogy állsz a megőrüléssel?
– Én… ugyanúgy, mint mindig. Nagyszerűen haladok vele.
Egy, de legfeljebb két kezemen meg tudnám számolni, ha nagyon akarnám, hányszor találkoztunk életünkben eddig személyesen. Persze, mindig tudtunk egymásról, nem olyan nagy ez a szakma, főleg ez a belterjes része, ahová tulajdonképpen mindketten tartozunk. Tavasszal hívott fel először, amikor az egész elkezdődött, mert nem tudta, és azóta se mondtam el neki, mennyire utálok telefonálni. Nem is kell elmondanom, mert vele aztán, mint kiderült, mégsem utálok.
– Egy színdarabról akartam beszélni veled egyébként – nyögi ki végül.
– Na, az kiváló ötlet, te írtad ezt a színdarabot?
– Én, vagyis, még csak elkezdtem. De elakadtam vele, és nem pontosan értem, hogy miért.
– Sok oka lehet. Erre akarsz rájönni, hogy miért akadtál el?
– Nem – mondja, lassan ízlelgetve ezt az apró szót, majd elnyújtva felsóhajt. – Csak… nem tudom eldönteni, tényleg meg kell-e írnom.
– Hát, ezt én… miről szól?
– Ah…
– Jó, oké, bocsánat. Akkor, miért akarod megírni?
– Nem biztos, hogy meg akarom írni, csak itt szaladgálnak, botladoznak ezek a figurák, a megőrülés szélén, és végtelenül dühít, hogy nem bírnak ténylegesen megőrülni. Én csak segíteni szeretnék nekik, mert ez így tarthatatlan.”

Nagy Hajnal Csilla írása az Irodalmi Szemle oldalán olvasható teljes terjedelemben.