Ha minden igaz, ezen a héten nem fog kellenem felülni egyetlen vonatra, se Komárom, se Pozsony felé, vagyis lesz pár napom, amikor a figyelmem nem fog szanaszét szóródni. Ez azt jelenti, hogy megvan az esély arra, hogy ne csak úgy sóvárogva tegyem be a lábam a műhelybe 10 percre, amikor körbeszaglászgatok, teszek egy kört az asztal körül és gondolatban a munkafolyamatokon töprengek, hanem megvan rá az esély, hogy akár több órán, napon keresztül (neadjisten egész héten!) megszakítás nélkül tudok majd dolgozni. Persze már most tudom, hogy ez egy illúzió, mert ott van a kertem, ami szintén figyelmet igényel, különösen most tavasszal. De ezt a fajta figyelemmegosztást csöppet se bánom. Pont a napokban olvastam, hogy a híres Robin Hopper keramikusnak is van egy kertje, amit profi kertészként tart fenn. Vagyis az övé nemcsak olyan hobbikertecske, hanem egy óriási angol- és japán kert egyveleg. Nekem nincsenek ilyen ambícióim, de szeretem, ha a kertben mindig van olyan növény, ami virágzik, ami érik és terem. Tudnék itt tárlatvezetni különböző tematikában, például: olyan növények bemutatása, amiket mások kertjéből menekítettem át, vagy futó növényeim kalandjai, bogyós gyümölcseim ízvilága a kamcsatkai áfonyától a schisandráig, a legéletrevalóbb talajtakaró növényeim és folytathatnám. Két ágyás előkészítése közt, pihenésképpen jó csak úgy szemlélődni, figyelni, ahogy a gólyahír vagy az ibolya évről évre nagyobb területeket hódít meg a kert egyes részein külön kis kolóniákat létrehozva. 

Kétségtelen, hogy az év legnagyobb látványossága a virágzó meggyfa, amit nagy valószínűséggel akkor ültettek, amikor a telken a ház is megépült, 1938-ban. Pont mára virágzott ki teljesen. Már maga ez a hatalmas nagy fehér korona is lenyűgöző, meg a többszáz méh és dongó együttes hangja is, és végül néhány nap múlva a virágszirmok hullása is az lesz, ami fehér sziromtakaróként borítja majd be a talajt. 

Máris elkalandoztam a kertben… Visszatérve a munkához, most fogok bele egy új hosszan tartó projektbe. Illetve elméletben már rég belekezdtem, de itt az ideje a formaadásnak. A téma összefügg a kerttel, az első kertekkel, a letelepedéssel és az első kerámiaedényekkel. 

Ilyenkor mindig nehéz a dolgom, valami újnak, ismeretlennek kell nekifogni, kísérletezni, elrontani, átgondolni, újratervezni, szelektálni, mindeközben elbizonytalanodni, majd kétségbeesni, aztán megnyugodni… Egyúttal könnyű is a dolgom, hiszen végre lesz időm arra, amit a legjobban szeretek.