Selmecbánya-regényekről tartott előadást N. Tóth Anikó az Irodalmi Szemle várhosszúréti írótáborában, az ARTtér IV.-en, pontosabban Selmecbánya megjelenéséről az utóbbi száz év prózairodalmában.
Az irodalomtörténész és prózaíró elsőként Lovik Károly (1874-1915) „ködlovag” írót említette, aki 1904-ben megjelent A leányvári boszorkány című kisregényében mikszáthi derűvel, kedélyes-anekdotázó elbeszélőmódban, mindent átszövő iróniával avatja be az olvasót a selmecbányai akadémiai diákság életébe. Selmecbánya diákvárosnak számított, mert itt működött az európai hírű bányászati és erdészeti akadémia. A regényt 1938-ban megfilmesítették, rendezője Gertler Viktor, Csortos Gyula és Bilicsi Tivadar is játszik benne, a zenés betéteket felhasználó film vígjátéki elemekkel dolgozik.
N. Tóth Anikó előadásának második főszereplője, Kosáryné Réz Lola (1892-1984) Selmecbányán született, nagyapja az Akadémia fontos tanára volt, a család Trianon után kénytelen volt elköltözni a városból. A művelt, sok nyelven beszélő írónő 27 évesen hagyta el szülővárosát, és sosem tért vissza Selmecbányára, csak regényeiben (fia, Kosáry Domokos ismert történész). Az Athenaeum pályázatára írt regénye (Filoména) 1920-ban fődíjat nyert, ami megnyitotta előtte az utat a Nyugatba, Osvát Ernő mentorálásának is köszönhetően. A konzervatív középosztály írója lett az 1930-as évektől, többek között lányregényeivel. Műfordítóként is ismertté vált, például az első Nobel-díjas (1938) írónő, az amerikai Pearl S. Buck Az édes anyaföld c. regényét is ő fordította le, illetve a Winnetou-t és négy Agatha Christie-regényt is. A II. világháború után teljesen kitörölték a kánonból, egyrészt a feminista nézőpont alkalmazása, másrészt a Trianon-tematika miatt. Könyveit puha kötésben, szórakoztató lektűrre utaló dizájn jellemezte, N. Tóth Anikó szerint ez is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy kiszorult a kánonból. A Filoména című regény egy „tót cselédlány” története, Szenes Piroska Csillag a homlokán c. regényével, ill. Kosztolányi Dezső Édes Annájával hozható párhuzamba. A mű egyik helyszíne a selmecbányai evangélikus líceum – Petőfi és Mikszáth hajdani iskolája. 1921-es Ulrik inas c. történelmi regénye szintén Selmecbányán játszódik, a 15. század második felében. A műről Füst Milán írt elismerő kritikát. Szintén selmecbányai ihletettségű a Nyugatban folytatásokban megjelent Álom, amely a női sorsot körüljáró Hófehérke-történet újraírása. Tetralógiája (Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por és hamu) női perspektívából elmesélt családtörténet, amelynek jelentős részei Selmecbányán játszódnak.
Harmadikként Szitnyai Zoltán (1893-1978) nevét említette az előadó. Szitnyai édesapja Selmecbánya polgármestere volt, Trianon után szélsőjobboldali lapokban publikált. Hodinai Hodinák és A lángoló hegyek című regényei játszódnak Selmecbányán.
Negyedik írónk Jozef Horák (1907-1974) szlovák író, aki Selmecbányán született, gyereklapot szerkesztett, ifjúsági regényeket írt, számos selmecbányai ihletettségű novellája és regénye is van, többek között Selmec legismertebb legendáját, Rössel Borbála történetét is feldolgozta. De amíg a legendák szerint a 16. században élő tivornyázó, dúsgazdag, fekete mágiával foglalkozó hölgy, aki elherdálta a vagyonát, leginkább negatív szereplő, addig Horáknál Rössel Borbála férfiaknak kiszolgáltatott, nem negatív karakter. A történelmi tudással felvértezett szerző számos forrást (latin, német, szlovák, magyar) felhasznált regényéhez, művéből hang- és tévéjáték is készült.
Anton Hykisch (1932-) selmecbányai születésű szerző, a rendszerváltás után Szlovákia kanadai nagykövete volt, nagyapja Selmecbánya elismert kereskedőjeként írta bele magát a város történetébe, az író nagyszerűen ábrázolja ezt a miliőt Moja Štiavnica (Az én Selmecem) c. kötetnyi nagyesszéjében. Van több Selmecbánya-regénye is, ezek közül talán a legismertebb a Čas majstrov (Mesterek kora), amely a Szent Katalin-templombeli csodálatos szárnyasoltár megalkotójáról, a titokzatos M. S. mesterről szól. A regény 1977-ben jelent meg, a mesterember – művész identitásának változásával is foglalkozik az 1500 körüli években, és különlegessége, hogy gyakoriak benne a képleírások, reflexiók a műalkotás folyamatára. Egyszerre művészregény és történelmi regény is.
Száraz Miklós György (1958-) történelmi tárgyú regényei közül Az Ezüst macska (1997) című regény, amelynek címe egy fogadóra utal, szintén Selmecbányán játszódik.
N. Tóth Anikó hetedik példája Rút Lichnerová (1951-) művészettörténész, esszéista, Anna Regina (2006) című kisregényének középpontjában a kor egyik legismertebb és legelismertebb polihisztorának, Mikovíny Sámuelnek a felesége áll. A regény a főszereplő feleségként, anyaként és nőként is megszenvedett életét mutatja be.
Horváth Péter (1951-) két Selmec-regényt írt: a Bogárvérrel (2011) Mátyás korabeli történetet dolgoz fel, a cím egy bogarak vérével írt naplóra utal. Következő regénye A képíró (2013) a már említett M. S. mester történetét dolgozza fel, és hasonlóan él a képleírások műfajával, mint Hykisch regénye.
N. Tóth Anikó kilencedik, utolsó példája Juraj Červenák (1974-) szlovák prózaíró, aki felkapott fantasyk és történelmi krimik szerzője. Török kori történelmi regényében a már említett Rössel Borbála szintén mágiával foglalkozó unokája is feltűnik. Mint látható a legendás város, annak történelme, terei, ódon épületei, zegzugos utcácskái valódi ihletet jelentettek nem egy prózaíró számára. Csak remélhetjük, hogy N. Tóth Anikó tovább folytatja a megkezdett kutatómunkát.
