ÉN.
ÉN. ÉN.
ÉN kezdem és zárom.
A tanévet. Az értekezletet. Az órát.
ÉN felelek. Az intézményért. Az épületért. Az épületben huzamosan és ideiglenesen tartózkodókért. A gördülékeny működésért. A biztonságos és hatékony tanulási környezetért. A tanítási-tanulási kultúráért. Az országos átlagot meghalad(ni kíván)ó eredményekért. Mert megfelelek. Alkalmas vagyok. A legalkalmasabb ÉN vagyok. Ezért nincs kihívóm a pályázatokon. Vezetői programom újra és újra meggyőzi, sőt lehengerli a folyton változó elbírálóimat – immár húsz éve. Ebből kifolyólag kijelenthetem: nemcsak alkalmas, hanem fontos is vagyok. ÉN gyakorlatilag megkerülhetetlen és pótolhatatlan vagyok. Vezetői etalon. Állandó személyiségjegyeim és folyamatosan fejlesztett készségeim közül csak néhány kiemelése is ékes bizonyíték erre. A legnagyobb büszkeséggel és elégedettséggel kiváló emberismeretem, valamint kapcsolatalakítási és közösségszervezői erényeim töltenek el. ÉN mindent látok. És mindent jól látok. 

N. Tóth Anikó: Magasiskola. Tanárnő kérem című novellája teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.