“Lesz-e cukor a Forradalom után is?” (George Orwell)

Nemcsak kiállítója, hanem szervezője is vagy a pozsonyi Kunsthalleban augusztus 20-án megnyílt kiállításnak. Mesélj, kérlek, erről a projektről!

Ennek a kiállításnak az angol címe Potential agrarianisms, szlovákul Možné agrarizmy, magyarra talán úgy fordítanám, hogy Lehetséges agráriumok. A kiállításnak az a témája, hogy az egyre növekvő számú emberiséget hogyan lehetne megfelelően ellátni élelmiszerrel olyan mezőgazdasággal – beleértve a termesztést és a gyártást is –, ami a földet nem teszi tönkre. Voltak a tradicionális termelési módok és eljárások, amelyek nem zsigerelték ki a talajt és a levegőt. Az a kérdés, hogy ökologikus mezőgazdasággal lehet-e megfelelő mennyiségű élelmiszerhez juttatni azt a hatalmas számú embert, aki ezen a bolygón él. Itt egyébként nemcsak az emberiségről beszélünk, hanem az állatokról és minden élő és nem élő szubjektumról, tehát az egész ökoszisztémáról. Maga a kiállítás az Eastern Sugar keretében valósult meg. A projekt öt kiállítást tartalmazott összesen, mindegyik más országban. A legelső (ami még nem annak az Eastern Sugar projektnek a keretében zajlott, amit a Kreatív Európa támogat, hanem önálló Eastern Sugar kiállítás volt) most tért vissza ugyanarra a helyszínre, ezzel az ívvel, amit leírtunk közben. Mindegyik kiállításnak más volt a témája, a franciának a posztkolonializmus, a németországinak a határon levés minden értelemben, a prágainak azok az utópiák, amelyek a jövő társadalmi működését segíthetik vagy jobbá tehetik, beleértve a feminizmust és egyéb elképzeléseket, az osztrák pedig (ami később lesz, mint ez a pozsonyi zárókiállítás) kifejezetten a közép-európai cukorgyártás változásaival foglalkozik. A pozsonyit már mondtam. Nem utazó kiállításban gondolkodtunk, hanem minden kiállítás saját kurátorral saját témát választva az adott helyszínre készült. A pozsonyi kiállítás kurátora Maja és Reuben Fowkes, akikkel egyébként az Eastern Sugar c. könyvet is csináltuk, ők válogatták a művészeket. Együttműködő partner volt a Szlovák Nemzeti Galéria, a Kunsthalle és az Eastern Sugar – ez utóbbit  két kolléganőmmel, Katarína Karafovával és Katarína Figulával alkotjuk, a mi szervezésünkben és produkciónkban zajlott a munka. Az előbb említett Eastern Sugar c. kötet is ennek a projektnek a keretében jött létre. A könyvbemutatót a megnyitó napján tartottuk azért is, mert a kurátorok, akik egyébként Londonban élnek, most a kiállítás miatt is itt voltak. A kiállítást kísérőrendezvények egészítik ki, melyek szeptemberben és októberben zajlanak, havi három alkalommal, egy kivételtől eltekintve mindig szerdai napon. Szeptember 8-án tartunk egy tárlatvezetést, szeptember 18-án (szombaton) szervezünk egy látogatást a diószegi cukorgyár területére, Dušan Janíček – aki a könyvnek is az egyik szerzője és cukormérnök – tart majd ott egy vezetést, Eva Sudová, a Ponvagli Polgári Társulás vezetője pedig a diószegi hagyományról fog beszélni. Szeptember 23-án is lesz egy érdekes rendezvényünk, melyen a holland mezőgazdasági attasé lesz az egyik szereplő, aki Szlovákiát, Csehországot Lengyelországot és Hollandiát képviseli, a másik Tomáš Uhnák szakértő, aki képzőművészetet és mezőgazdasági egyetemet végzett, és most a cseh parlament tanácsadója ökológiai témában, a harmadik pedig a Szlovák Agrárkamara elnöke, Patasi Ilona lesz. A beszélgetést Michal Havran, az ismert televíziós személyiség moderálja majd. Októberben pedig más eseményekkel folytatjuk, érdemes követni a Kunsthallenak és a Szlovák Nemzeti Galériának a weboldalát, ahol szerepelnek ezek a programok. A kiállítás egyébként október 31-éig tekinthető meg.

Kik a kiállítók?

12 kiállító van, az is érdekes, ami szokatlan nálunk, hogy teljesen nemzetközi társaság van, mondom sorban, ahogy követik egymást: Alicja Rogalska lengyel művész, a holland-német My Villages nevű művészeti csoport, aztán az én munkám, aztán az olasz Marzia Migliora, aztán a holland Melanie Bonajo, aki jövőre Hollandiát képviseli a Velencei Biennálén, majd a szlovák Oto Hudec, aki ökológiával foglalkozik, aztán Annalee Davis (a könyvben is szerepel), aki Barbadosról küldött új munkát, aztán van egy Uriel Orlow svájci művész, majd a sort Gróf Ferenc Párizsban élő magyar származású művész munkája zárja. A központi térben állít ki Anetta Mona Chişa Csehországból, valamint Prabhakar Pachpute indiai művész. Az utóbbinak 14 X 5 méteres festményét valósítottuk meg a falon, amibe vászonra festett kollázs-részleteket küldött, és a három festő fejezte be itt a hatalmas képet. Anetta pedig az Egy ár c. installációval szerepel, ami valóban egy ár méretű földlenyomat, amit domboldalban vett le, és elhozták Pozsonyba. A harmadik pedig egy Gerard Ortín Castellvi nevű spanyol művésznek a videója pont a holland automatizált mezőgazdaságról. 

A te kiállított munkádról mi tudható?

Az enyém a több év alatt felgyűlt Eastern Sugar-archívum egy része, ez hét új film négy tévén, és lent a földszinten (mivel az emeleten már nem fért el) helyeztük el az Eastern Sugar- és a Juhocukor-táblákat egy platformon, forgatható módon. Ezt aztán köztérben , Dunaszerdahelyen szeretném elhelyezni, most tehát ennek egy prototípusa van kitéve az eredeti táblákkal.

Mi a hozadéka ennek a nagyszabású projektnek? Mit vártok tőle?

Több hozadéka lehet. Egyrészt tematizáljuk ezt a mostani helyzetet. Próbáljuk megérteni, hogyan jutottunk el idáig, akár a populizmust, akár a nacionalizmust vesszük. A közép-európai cukortörténet részben újkori koloniális történet, erre is fel szerettem volna hívni a figyelmet. A nyugat-európai országok most jutottak el oda, hogy saját fejükre szórják a hamut azért, ami az elmúlt évszázadokban történt, ám a mostani kolonializációra  nincs még reakció. A másik célom az volt, hogy a közép-európai cukortörténetet bevigyem a köztudatba. Jelen pillanatban ez kolonista történet. Másrészt van egy csodálatos múlt, hiszen a nálunk 19. század 60-as éveitől fejlődő cukoripar európai, sőt világszínvonalú volt. A cukoripar akkor lendült fel, amikor szükség lett a répacukorra, mert nem volt nádcukor, a közép-európai régió pedig kiválóan teljesített, hiszen a terület alkalmas volt a cukorrépatermelésre. Reflektálni kell arra is, hogy többek között a monokultúrás mezőgazdasági termelés és a túlzott vegyszerezés  következtében rossz minőségű élelmiszert fogyasztunk, és hát egyre többen vagyunk. Ég a bolygó, keresni kell a megoldást.