“Ez nemcsak Rankov első regénye volt, hanem az enyém is. Néhány novellától eltekintve ez volt az első műfordításom, és azóta is az egyetlen, amit a munka megkezdése előtt végigolvastam. El voltam tőle ragadtatva, ráoktrojáltam hát magam a Kalligram Kiadóra, ők pedig vállalták a kockázatot, és megbíztak a fordítással. Általában nem szeretem, vagy nem merem nyomtatásban újraolvasni a munkáimat, ezt azonban kénytelen voltam, mivel idén tavasszal a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felkért egy beszélgetésre ezzel kapcsolatban. És tíz év után is tudtam élvezni a sztorit, rötyögni a történelmi groteszkeken, és tíz év után is azt gondoltam, hogy ej, de jó kis könyv ez…”

Juhász Katalin cikkét teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvashatjuk.