Megjelent a veszprémi Séd legújabb, 2021/1. száma, benne Ladányi István Indul vagy megérkezett? című fotóinterpretációjával Szelényi Károly: Kompkikötő című alkotásáról (Szelényi Károly: Balaton album. Magyar Képek Kiadó Kft. 1993.).:

“A képnéző értelemadását az ember által épített, gyakorlati igényeihez alakított helyszín jelei és a természeti környezet közti feszültség uralja, amit fölerősít a természet elemeinek, a viharnak, az esőnek és az ezekkel együtt fenyegetővé vált víztömegnek a beazonosíthatósága. Hatása talán mégsem pusztán ebben az ellentétező magyarázatban van, hanem vizuális eszközeiben: színeiben, árnyalataiban, az általuk létrejövő formák kompozíciójának/dekompozíciójának dinamikájában.

Voltaképpen egymáshoz közel álló, a kék és a zöld határán beazonosítható színárnyalatok adják a felismerhető formákat. Csak a szürkészöld aszfalton elhelyezett piszkosfehér csíkok és az ég fehérbe fakuló két foltja tér el ettől. A szürkészöld ég, a piszkostürkiz víz előtt a magányos fa mélyzöldje uralja a képet, és határozza meg a bal felét. Vele halvány kontrasztot alkot a komp
szürkészöldes-szürkésfehéres formavilága a jobb oldalon, az íves ágakban végződő lámpaoszlop pedig a fa paródiájaként is felfogható. Ezekhez az erős értelemképző jelekhez képest a gyalogátkelő sávja-sávjai kevésbé metaforikusan hatnak, inkább a képet tagoló vizuális jelként érvényesülnek. A fáról, a kompról, a vízről és az égről beszélünk-beszélhetünk, amelyek voltaképpen egy 4:3-as képarányú felső részen láthatók. Ehhez képest alig van mit mondani a kép alsó harmadáról. Pedig ezen áll a kép. Ezt az alsó képharmadot gyalogátkelőhely függőleges (illetve a kép perspektívájában legyezőszerű) csíkozású vízszintes sávja tölti ki, mintegy a fölötte lévő látvány alapjaként. Egyszerű vizuális konstrukciója ellentétben áll a fölötte látható formák szabálytalanságával, a függőleges (megfestett) fehér csíkok és a megfestetlenül, aszfaltszürkén hagyott csíkok együtt vízszintes sávot képeznek. Ezek játéka pedig a fénnyel és a fény hiányával, a fényelnyelő és a fényt visszaverő felületek reflexiójával akár a fotóra mint mesterség által alkotott vizuális tárgyra történő önreflexióként is szemlélhető.”

A teljes lapszám – benne a fotóval és Ladányi István értelmezésével – letölthető.