Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem, 2021. június 17.
Ladányi István tudósítása a délelőtti programról: “A csütörtök reggelt Ablonczy Balázs plenáris előadásával kezdte a tanácskozás. Előadásának címe, A székely network is jelzi reflexív viszonyulásának jellegét az Erdély-kultusz magyarországi hálózatához. Előadásának időbeli kereteit az 1920-as trianoni év és az 1970-es évek jelentették, amelyben végigvezette, hogy ebben az igencsak turbulens időszakban hogyan képződnek meg a székelységhez kapcsolódó jól ismert tradicionalista jelentések, és hogyan érvényesülnek időnként a legszélesebb és hatalmi háttérrel működő nyilvánosságban, máskor a fű alatt, majd hogyan válik a székelység kultusza áruvá már a Kádár-kor vége felé.
Csörsz Rumen István a rá jellemző lelkesültséggel számolta fel az időbeli határok képzetét, és tette jelenvalóvá Nagy János XVIII. századi szanyi plébános világát Cseppben a tenger – Nagy János szanyi plébános íróbarátai című előadásában. Rédey-Keresztény János az ugyancsak XVIII. századi, szerémi származású és kötődésű Agyich István pécsi kanonok kapcsolathálóját vázolta fel, többek között bukolikus költészetében a pásztori és lelkipásztori szerepkör párhuzamával. A XVIII. századi körképet János Szabolcs finomította tovább Utazó német értelmiségiek a 18–19. századi Erdélyben címmel, kezdve azzal, hogyan bizonytalanodnak el a nyugati utazók ugyanannak a településnek a sokféle nevét látva, s eljutva a térségben érdemi tájékozottságot szerzett német értelmiségiekig. Szajbély Mihály szekcióelnök a XVIII. századi láthatatlan világ egy-egy alkotójának és életszférájának megmutatását méltatta az előadásokat megköszönve.
Tverdota György elnökölte a következő szekciót, Szajbély Mihály pedig előadóként folytatta, a Magyar Könyvkereskedők Egyletének modernizációs kereteit vázolva fel a 19. század végén, láttatva az értelmiségi szerepkörök, az alkotói, kiadói, kereskedői szféra professzionalizálódását. A nemzeti műveltség szolgálatának nemes eszménye hátterében ott van a jogalkotó felé irányuló lobbitevékenység, a bolti rabattról szóló megállapodások, az olvasói igények felmérése és befolyásolása stb. Széchenyi Ágnes az 1880-ban Bécsben született és 1948-ban Londonban elhunyt Biró Lajos író, forgatókönyvíró pályaképét vázolta, nemcsak a konferenciahelyszínhez és Adyhoz kapcsolódóan, hanem saját gazdag pályájának jogán is. Számos, önmagában is érdekes, sokféle összefüggésbe bevonható apró konkrétumból állt össze az előadása, például hogy a fiatal Kosztolányi már Biró Lajos első novelláskötetének szövegeiről megállapítja, hogy filmszerűek, amit aztán a pálya bőségesen igazol. Ha az előadótól nem lennének idegenek a hangzatos megfogalmazások, akkor olyan hangsúlyt is adhatott volna előadásának, hogy hogyan hatottak a magyar modernizmus nagyváradi kezdetei a hollywoodi és az angliai filmes fejleményekre. Lakatos Attila lendületes előadása Tóth-Szabó Pál történész, premontrei kanonok és másik végletként tanácsköztársasági főlevéltáros káprázatos pályaképével foglalkozott, olyan részletekkel, amelyekből a fentebb említett Biró Lajos nagyszerű filmet írhatott volna.
A délelőtti utolsó szekciót Széchenyi Ágnes elnökölte. Első előadója, Borbás Andrea a levélíró Ady Endre szerepiről beszélt, azokról az identitásváltozatokról, amelyeket Ady a szerkesztő kollégáihoz intézett leveleiben felépített. Érdekeit érvényesíteni kívánva, a címzettől függően Ady hol az alázatos tanítvány (Kiss Józsefnek írva), hol a tekintélyes és sértett szerző hangján szólal meg (a Nyugat szerkesztőire nyomást gyakorolva), e között a kettő között számos további változattal.
Boka László alcímében Ady kapcsolati hálójának bemutatását ígérő, a Vesta szűztől a „hideg szemű” barátokig című előadása természetesen csak egy-egy csomópontot tudott felmutatni ebből a hálóból adatgazdag előadásában, amit, a két nap általa vitt idegenvezetéseit megtapasztalva akármeddig tudna folytatni, hovatovább azt az érzetet keltve, hogy minden vagy itt kezdődött, vagy itt folytatódott, vagy valamiképp kapcsolatban van Váraddal.
Papp Ágnes Klára az Ady és Baudelaire közötti szövegbéli kapcsolatokat boncolgatta, rövid időre visszatérítve a konferencia résztvevőit az életrajzi vonatkozások, kapcsolatok taglalásától az irodalmi szövegekhez, láttatva, hogyan olvasta Ady a szecesszió felől költőelődje verseit, és milyen módokon sajátította el a Baudelaire-szövegvilág hagyományát.”
A délutáni előadásokra a nagyváradi püspöki palota pazar dísztermében került sor, Major Ágnes és Szénási Zoltán Babitsról adtak elő, utóbbi előadó a Babits – Csinszka-viszony megjelenéséről Babits verseiben, Albu-Balogh Andrea a Karácsony Benő-szövegkiadások csonkításait elemezte, Vallasek Júlia olyan Trianon-regényeket elemzett, amelyek a döntéshelyzetre reflektálnak, Varga P. Ildikó pedig a Kalevala-fordító Vikár Béla nemzetközi levelezésével foglalkozott, különös tekintettel Eemil Nestor Setälähez írt leveleivel.
Néhány kép a délutáni szekcióról:
