L. Varga Péterrel, a PRAE főszerkesztőjével Pintér Dóra készített interjút a Szófán:

“Milyen kihívások érnek bölcsészként? Szerinted mi az, amivel egy bölcsésznek a leginkább meg kell küzdenie?

Azt szokták mondani, a bölcsész egyik legfontosabb feladata, hogy kritikai szemléletével járuljon hozzá a körülöttünk lévő dolgok jobb megértéséhez – beleértve a politikát, a társadalmi berendezkedés formáit és mindennapjait, a körülöttünk zajló folyamatokat, világunk és életünk valamennyi aspektusát. Ismerjük és értsük hagyományainkat, legyünk tisztában vele, hogy kultúra nélkül nincs nemzet, de azzal is, hogy például a művészet gyakran túl is nyúlik vagy kívül helyezkedik el a kultúrán, sőt felforgatja azt, ily módon rendezve át mindazokat a tapasztalatokat, amelyek létünk megértésében szerepet játszanak. Ez egy összetett jelenség, amely nem redukálható a könyvek vagy a művészetek szeretetére, a műélvezetre vagy a műkritikára, a színházra vagy a mozira. A polgári műveltségeszmény valószínűleg amúgy is a múlté, a bölcselet feladat aligha ennek feltámasztása, mint inkább a lehetőségek felvillantása, a gondolkodás szabadságának – mégoly közhelyes – megteremtése, a nehezebb utak felderítése. Szintén közhely, de ami igaz és szép, az általában mindig nehéz, más szempontból komplex. Ennek meglátása messzemenő következményekkel jár. Vállalati vezetők, döntéshozók, iparmágnások, oligarchák és hasonló csoportok ajándékozzanak maguknak költészetértelmező kurzust év végi bónusz gyanánt.

Az elmúlt éveket tekintve, mely munkádat/projektedet érzed a legfontosabbnak, és miért?

A Prae irodalmi és kultúratudományos folyóiratot (amely többszereplős projekt) és a magyar irodalom pályakezdő külföldi fordítóinak workshopját. A tehetséggondozás és a magyar irodalom nemzetközi lehetőségeinek elősegítése a legfelemelőbb feladatok egyike.

Mesélnél a Prae műfordító táborának alakulásáról, ezzel kapcsolatos terveidről?

A Prae műfordító tábor az egykori JAK (József Attila Kör) azonos elnevezésű, több mint három évtizedes múltra visszatekintő programjának egyenes és változatlan formában továbbélő folytatása. Évenként szervezzük a magyar irodalom elsősorban pályakezdő, külföldi fordítói számára, akik műfordítóképzésen vagy más, általában magyar szakos vagy bölcseleti képzésben tanulnak hazájukban vagy Magyarországon. A kortárs irodalom legjobbjait igyekszünk évről évre bemutatni számukra, a szemináriumi és a kapcsolódó foglalkozások pedig a fordítás gyakorlatában nyújtanak segítséget. A workshopon az évek során megfordult hallgatók közül nagyon sokan ma már műfordításkötetekkel és fordításpublikációkkal rendelkeznek, ami az egyik legnagyszerűbb dolog, ami a magyar irodalommal történhet. Szerencsére vannak itthon inspiráló pályázatok külföldi fordítók számára, amelyek például a Prae műfordító tábor után további lökést adhatnak.”

A teljes interjú teljes terjedelemben a Szófa oldalán olvasható.