Korpás Árpád írt az Új Szóban a magyar nyelv használatáról Szlovákiában:

“Üdvözöljük! – nem is olyan régen magyar felirat is került a pozsonyi vasúti főpályaudvar fogadócsarnokának homlokzatára. Sokat késett, mint mostanság a vonatok, de üdvözöljük, hogy lett. Szétesőfélben lévő „nosztalgiajárattal” érek a „főállomásra”.

Németül is hallom a vasúti hangszóróból az egyik Pozsony–Bécs járat kapcsán: „…Wien Hauptbahnhof”. A Szlovákia egyik visegrádi partnerének számító Magyarország fővárosa, Budapest felé induló gyorsról magyarul nincs hasonló tájékoztatás. Csak a budapesti érkezési helyre utaló szavak hangzanak el magyar nyelven, fura kiejtéssel: „…pajáááudvááár”. Amúgy sok vonatkozásban egyelőre ebben a kölcsönös nyelvi mellőzésben is „partnerek” a visegrádi négyek.

Ügyeimet intézve a városban cikázok, és a tömegközlekedési eszközökön hallom, hogy az egyes megállók nevét a narrátor helyett egy-egy ismert pozsonyi személyiség mondja be. Az elnöki hivatalnak helyet adó Grassalkovich-palota előtt az államfő tájékoztat a megállókról. Szimpatikus kezdeményezés, gondolok rá sokadszor, és eszembe jut a valószínűtlenül nyújtott „pajáááudvááár”. Talán ezt a vasúti közleményt is bemondhatná egy magyar narrátor? Vagy az egyébként profi szlovák narrátor jobb magyar kiejtéssel? Esetleg egyszer majd rendre elhangozhat a teljes szöveg magyarul is?”

Korpás Árpád írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.