Korpás Árpád publicisztikai írása az Új Szóban jelent meg:

“Az orosz–ukrán háború kitörése után a Robert Fico vezette Smer-SD valószínűleg újratervezi politikai repertoárját. Kérdés, mi kerül elő a kelléktárból.

Az ellenzéki párt a katonai konfliktus előtti napokban óriásplakátokon is hazaárulónak nevezte az USA–Szlovákia védelmi szerződést támogató parlamenti képviselőket és Zuzana Čaputová államfőt. A hirdetéseket elhelyező cég a háború kezdetekor leragasztotta a plakátokat, és visszafizette a Ficóéktól kapott pénzt.

Tájainkon az árulózás egyfajta azonnali ítélethirdetés. A legalantasabb reflexeket hozza elő emberi-társadalmi bugyrainkból. Tudjuk, a verbális megbélyegzésen túl sokszor tényleges jogkorlátozást, fizikai eltávolítást vagy megsemmisítést is jelentett: az 1918 utáni Csehszlovákiában például kiutasításokat és himnuszpereket, a Tiso-rezsim idején a szlovákok egy része, a zsidók, a romák vagy a magyarok elleni fellépést, a második világháború utáni csehszlovák államban pedig németek és magyarok jogfosztásához, kitoloncolásához, kitelepítéséhez és deportálásához vezetett. A pártállami retorziókkal és a rendszerváltozás utáni nacionalizmus példáival is szabadon bővíthető felsorolás érzékelteti, hogy az árulózás mint leszámolási módszer a szlovákiai társadalom kollektív emlékezetébe és főként tudatalattijába ivódott. És inkább rögzült gátlástalanul bevethető módszerként, mint elrettentő mementóként, miközben gyakran cinkosan néma maradt a társadalom visszafogottabb része.”

Korpás Árpád Leszünk-e céltábla? című írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható el.