Zavarba ejt a kérdés, ugyanis ez év közepén kellett megfogadnom, hogy félre kell tennem szépirodalmi terveim nagy részét a következő néhány évre.

Büszkeséggel tölt el az elmúlt másfél év termése. Megjelent idén Töredezettségmentesítés c. kötetem, illetve a harmadik könyvem is tördelés előtt áll, ha minden jól megy, tavasszal érkezik Légzéstechnikák címmel. Persze ismerőseim, szerkesztőim óva intenek attól, hogy ilyen tempóban jöjjenek a köteteim, de hát nem így terveztem. Illetve sehogy sem terveztem. Egyszerűen valahogy megíródott még egy könyv.

Mindezek mellett már nagyon közel a Híd Fiatal Alkotók számának megjelenése is. Ezt minden évben más személy szerkeszti, idén engem kértek fel, és örömmel vállaltam, de az utolsó simítások már nem rajtam múlnak, így nem állíthatom, hogy a jövő héten ezen dolgoznék, csak névlegesen.

Szóval miért is lesz a jövő héten félretéve a szépirodalom annak ellenére, hogy a fejemben legalább két nagyobb szabású terv is van? Az elmúlt években margóra voltak szorítva szakmai munkáim, ezt pedig vissza kell billentenem, hiszen kötelezettségeim vannak. Egyrészről a Szegedi Tudományegyetemnek tartozom egy filozófia szakdolgozattal, az Essexi Egyetemnek pedig egy PhD.-dolgozattal. Mivel foglalkozom a héten? Ha a következő fél évben bárki felteszi ezt a kérdést, bármely hónap bármely napján csípőből azt kell válaszolnom, hogy Cornell West életművével, ha pedig a következő három év bármely napján kérdezik, az kell legyen a válasz, hogy Donald Winnicott életművével. Ez utóbbi megijeszt, hiszen három év elképesztően nagy feladatnak tűnik.

Jövő héten tehát West, és ha időm engedi, Winnicott. Mindezek mellett munkahelyemen, a szegedi onkológián folyik a betegellátás és a coviddal való küzdelem. Ezekből én gyakorló pszichológusként veszem ki a részem. Most, hogy eszembe jut, az ottani kutatásba sem írtam még meg a statisztikát.

West, Winnicott, statisztika, betegellátás és csak semmi szépirodalom.