Kabai Lóránt Moaré című verseskötetéről Förköli Gábor írt az Új Forrásban:

“Kabai Lóránt új verseskötete kétszeresen is illusztrálja, mit is érthetünk a közérzeti líra kifejezés alatt: a személyes pszichológiai állapot éppúgy állandó témája, mint a közhangulat. Utóbbi esetében persze legalább nagyjából definiálnunk kellene azt a kollektívumot, amelyet a lírai én a maga borongós kedélyvilágával képvisel. Ez az azonban – szerencsére – nem könnyű feladat, mert a versekben megszólaló hang olykor az elégedetlen értelmiségi szerepébe helyezkedik, olykor az egzisztenciájukban leginkább fenyegetett csoportokkal azonosul, megint máskor pedig csupán egy azok közül, akiknek maradék életkedvét a kopott, zajos és szürke város maga alá temeti. Közérzeti líra ez abban az értelemben is, hogy a városok – elsősorban Budapest és Pozsony, ahol a költő néhány ösztöndíjas hetet tölthetett – a kötet szereplőivé lépnek elő. Már csak azért is, mivel a könyvben a szerző saját fotóiból összeálló képanyag a szöveggel egyenrangú, és a fényképek főszereplője az urbánus táj. A versek pusztán csak belehelyezik a szemlélődő ént ebbe a háttérbe. A Duna-parti séták és töprengések költője, Kántor Péter nemrég örökre elköltözött kedves folyója mellől, és mintha most Kabai lépne a helyébe.

Fotó és szöveg között azonban nemcsak tematikus, hanem ontológiai és poétikai analógiát is felfedezhetünk.”

Förköli Gábor kritikája Kabai Lóránt Moaré című kötetéről teljes terjedelemben az Új Forrás honlapján olvasható.