Igazi multikulturális és intermediális alkotóként jelenleg Mexikó egy Csendes-óceáni városában élek, a kulturálisan, szociálisan és identitásban is többszörös „skizofréniám” miatt hol performerként, hol költőként, hol könyvdizájnerként (tördelő, grafikus), hol művészetszervezőként, hol hobbiszakácsként, hol meg a Bázis egyik elnökeként.
A Bázis egyik elnökeként az első – és ezért nagyszabású – fesztiválunk előkészítésén dolgozom. A grafikai anyagokat küldtem nyomdába, miközben N. Tóth Anikóval a kevésbé kreatív tennivalókat oldjuk, és napi szinten kommunikálunk. A véletlen hozta úgy, hogy én kerültem sorra ezen a héten, amikor a fesztiválunkat tartjuk Pozsony belvárosában, hiszen Zoli névsor szerint szólítja meg a tagokat. Ennek apropóján legalább van alkalmam elmondani néhány számomra fontos dolgot a Bázisról. Nem titok, hogy az SZMÍT radikalizálódott és a magyarországi kultúrpolitika/politika kiszolgálójává vált. Ennek hatására tömegesen hagytuk ott a szervezetet és létrehoztuk a Bázist. Ma már látszik, hogy mekkora igény volt erre, hiszen jóval túlléptük a 100-as tagsági határt. Nos, egy ekkora szervezet megérdemel egy komolyabb rendezvényt, és ez lesz a – reményeink szerint évente megrendezésre kerülő – Bázis Fesztivál.
Hobbiszakácsként túl vagyok a mangódzsem-befőzésen. Itt éppen vége a mangószezonnak. Tavaly nagyon nagy sikere volt, így idén is készítettem vagy 20 kilónyi mézédes mangóból, ráadásul idén csallóközi segítségem is volt. Továbbá a huanacaxtle-i halpiac rendszeres vásárlója vagyok, és sorra készítem a helyi óceáni halakat, most éppen nyelvhal és mahi mahi van terítéken. Kedvencem a citromborsos papagájhal guavasajttal.
Művészetszervezőként ezen a héten be kell fejezzem a nyári Pohoda fesztivál performanszprogramjainak utómunkáit. Sajnos az alapítványok nagyon lassan dolgoznak, így még részben a tiszteletdíjak kifizetése is hátra van. Másik nagyobb e heti munka: a Trencséni Európa Kulturális Fővárosa 2026 pályázat performanszeseményeinek külföldi résztvevőivel kell szándéknyilatkozatot kötni. Már az időeltolódás miatt sem egyszerű megoldani, hiszen Hong Kong-i, mexikói és németországi művészekről van szó.
Könyvdizájnerként 4 kiadónak dolgozom, ezen a héten 2 gyerekkönyv és a Madách kiadó egy könyve vár rám.
Költőként már kicsit zűrösebb az élet a meleg miatt (trópusi éghajlat, magas páratartalom). Ennek ellenére dolgozom az új verseskötetemen, ami decemberben jelenik meg a Madách Kiadónál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy rendezgetem a jegyzeteimet. Mivel én nem verset írok, hanem verses kötetet, ezért tovább tart ráhangolódni az írásra, viszont ha sikerül, akkor meg nehéz becsukni a laptopot. Most nem is fog kelleni, hiszen még egy fontos könyv befejezése vár rám. Az Egy performer élete a Kalligram kiadónál fog megjelenni az idén. Ez is olyan munka, ami a nap minden percében foglalkoztat. Főzés közben sokszor azon kapom magam, hogy fejben írom a könyvet, ami ez esetben az utazások közben történt események felelevenítését jelenti.
Végül, de elsősorban, performerként a járvány miatt sajnos nem sok a lehetőség. Ezen a héten ezzel nem is tudok foglalkozni. Pedig a lakástól mintegy 100 méterre a kikötőben van egy sor betonoszlop a vízben, amihez a kisebb halászhajókat és csónakokat szokták kikötni. Ezeken az oszlopokon pihennek reggelenként a pelikánok, ami rendkívül érdekes látvány. Nos, ott azon a betonoszlopon…
