Juhász Katalin megemlékezése a nemrég elhunyt szlovák popikonról, Miroslav Žbirkáról az Új Szóban jelent meg:

“Ő volt a szlovák Paul McCartney – olvasható a legtöbb nekrológban a köztudottan Beatles-imádó Miroslav Žbirkáról, akit váratlanul, 69 évesen elveszítettünk. Azt hiszem, mondhatom így, mindannyiunk nevében, mert az itteni magyarok, hacsak nem befogott füllel éltek az elmúlt negyven évben, szintén szerették a legendás dalszerző-énekest. Aki sokkal több volt, mint a szlovák Paul McCartney.

Egy olyan korban hozott nekünk Csehszlovákiába egy kis üde nyugati fuvallatot, amikor egészen más szelek fújtak errefelé. Egyebet nem is tehetett, hiszen a génjeiben hordozta a világpolgárságot: édesanyja angol volt, édesapja szlovák. Ők ketten Londonban találkoztak a háború alatt egy kocsmában, ahová Žbirka úr beugrott egy italra. Pozsonyban telepedtek le, három fiuk született, Miro volt a legkisebb. Az utcabeli fiúk „angolsága” miatt elkezdték Mekynek hívni, ő pedig nem tiltakozott, sőt zenélni is ezen a néven kezdett, aztán rászóltak fentről, hogy maradjon inkább Miroslav.

Zenekarát, a Modust 1976-ban alapította Ján Lehotskýval és Marika Gombitovával, azonnal berobbantak a köztudatba, a következő évben az Úsmev című dallal már meg is nyerték a Pozsonyi Lírát. Ez volt az itteni Táncdalfesztivál, mindenki ezt nézte az egyetlen elérhető tévécsatornán. A Modus pedig, amellett, hogy hazai kedvenc lett, a kevés exportképes szlovák produkciók egyikének bizonyult. Végigturnézták a szocialista blokk országait, még a baráti Vietnámba is kiküldték őket.

Később Laco Lučenič gitárossal megalapította a Limit együttest, amely szólópályája alatt is kísérőzenekara volt. Első önálló lemezén, (Doktor sen, 1980) már olyan ikonikus slágerek szerepeltek, mint a V slepých uličkách vagy a Balada o pol’ných vtákoch, amelyet az akkoriban szárnyát bontogató Dieter Bohlen is remekműnek tartott, ezért egyszerűen ellopta, és minimális dallamváltoztatásokkal felénekelte németül a saját albumára. A koppintás persze kiderült, hosszú huzavona után Meky is a borítóra került szerzőtársként, ennyit tudott elérni a menedzsere. De ennyiből is látszik, hogy ha külföldön születik, vagy esetleg Londonban marad a család, világhírű dalszerző lehetett volna belőle.

Vagy ki tudja?”

Juhász Katalin írása az Új Szó internetes oldalán olvasható teljes terjedelemben.