Juhász Katalin írt a száz éve született Cziffra Györgyről az Új Szóban:

“Száz éve, 1921. november 5-én született Budapesten a virtuóz improvizációs képességű zongoraművész, Cziffra György, aki a nyomornegyedből küzdötte fel magát a világ legfontosabb színpadaira.

Száz éve, 1921. november 5-én született Budapesten a virtuóz improvizációs képességű, világhírű zongoraművész, Cziffra György.

A cigányzenész családból származó fiú nélkülözésekkel teli gyermekéveit Angyalföldön töltötte. Már ötévesen cirkuszban zongorázott. Nyolcéves volt, amikor Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója ezekkel a szavakkal vette fel: „Ez a fiú nem gyöngyszem, ez maga a Koh-i-Noor gyémánt”. Az ifjú tehetség sikert sikerre halmozott, de tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét és magánúton folytatni tanulmányait.  
A második világháború alatt kikerült a frontra, ahol játéka annyira megbabonázta a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották neki: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét kocsmákban lépett fel, majd feleségével és kisfiával disszidálni próbált, de elfogták. A recski munkatáborban követ kellett törnie, a durva munkától kezei maradandó sérüléseket szenvedtek. 1953-ban szabadult, újra bárzongoristaként dolgozott, majd lassan elindulhatott művészi karrierje is.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.