Juhász Katalin Mi lesz veled, kultúra? című írása a kultúra helyzetével foglalkozik a lockdown idején – és az Új Szóban jelent meg:
“Izgalmasan telt a múlt hét. Amikor szerdán 16 órakor bementem az uszodába, a pénztáros még nem tudta megmondani, nyitva lesznek-e másnap. Kifelé jövet már igen: éjféltől jön a lockdown, úgyhogy egy ideig nem találkozunk.
Akkor még optimista voltam, két hétre búcsúztam, de most már valószínűbb, hogy tavaszig zárva lesznek. Úgyhogy a sportolásnak annyi.
És bizony a kulturálódásnak is annyi, ez szintén rendkívüli módon megvisel. Pedig én csak szimpla fogyasztó vagyok, nem üzemeltető, nem szervező, nem előadóművész, akinek a pénztárcája is megérzi a lezárást, nemcsak az érzékeny lelke.
Tehát csütörtökre egy csapásra érvénytelenné vált a szerdai lapszámunkban található, nagy műgonddal készült Programtár melléklet. A benne szereplő rendezvények közül háromra is nagyon készültem: pénteken moziba, szombaton és vasárnap pedig egy-egy színházi előadásra. Talán mondanom sem kell, hogy kritikák is születtek volna a látottakról, ezek helyett valami mást kellett kitalálni e hétre a rovatba. De jaj, megint a magam bajával foglalkozom, elnézést kérek az önzésért.
El sem tudom képzelni, mit érezhetnek azok a színészek, akik hosszú heteken át próbáltak, és premier előtt két nappal közölték velük, hogy elmarad a bemutató, sőt, azt sem tudni, mikor kerülhet színpadra a produkció. De persze az egy-két hete bemutatott, azaz csupán néhány alkalommal játszott színdarabok alkotói is könnyen letargiába eshetnek, nem beszélve a decemberre időzített premierekről.
Az adventi időszak pedig telis-tele lett volna koncertekkel, karácsonyi műsorokkal, ünnepi rendezvényekkel – ezeket szintén elfelejthetjük.”
Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.