Juhász Katalin írt Bohumil Hrabalról az Új Szóban:

“Huszonöt éve, 1997. február 3-án a prágai Bulovka Kórházban fekvő 82 éves Bohumil Hrabal galambetetés közben kilépett az örökkévalóságba. Az egyik legismertebb, legnépszerűbb cseh írót a magyar olvasóközönség is imádta.

Hrabal legfőbb erőssége írásainak nyelve volt, illetve hősei, a sokat beszélő, látszólag lehetetlen figurák, akik különös képzelőerejüknek köszönhetően széppé formálják a gyakran visszataszító valóságot.

Házasságon kívül született 1914. március 28-án Brünnben, hároméves koráig a nagyszülők nevelték. Anyja, miután férjhez ment Francin Hrabalhoz, magához vette gyermekét, a család 1920-ban Nymburkban telepedett le, ahol Francin a helyi sörgyár igazgatója lett. Akkori életét, környezetét Sörgyári capriccio című művében mutatta be, amelyből Jiří Menzel rendezett filmet.

Tízéves korában szüleihez költözött apja bátyja, Pepin bácsi, akinek történetei Hrabal írásművészetének alapját képezték. Ő volt az író mú-zsája, igazi nevelője. Hrabal jogot tanult, de jobban érdekelte a filozófia, a zene, a képzőművészet és az irodalom. Az ország 1939-es német megszállásakor bezárták az egyetemet, Hrabal vasutas lett, erről a korszakról szól a Szigorúan ellenőrzött vonatok, amelyből szintén Menzel rendezett Oscar-díjas filmet.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható.