Juhász Katalin Már nincs miről című írása az Új Szóban jelent meg:

“Nem szoktam ismerősöket törölni, mert mindenki véleményére kíváncsi vagyok, és a közösségi oldalakon jól lecsapódik a „néplélek”. Az, hogy mi érdekli az embereket, hogyan kommunikálnak, honnan informálódnak, mitől tartanak, minek örülnek. És hogy mennyire sokfélék. Tegnap azonban eltört bennem valami.

Nehéz szívvel, nem kevés lelkifurdalással eltüntettem néhányukat a virtuális látókörömből, vállalva annak kockázatát, hogy előbb-utóbb saját kis buborékom fogságába kerülök, ha így folytatom. Vagyis nem fogom tudni, hogyan gondolkodnak a „másként gondolkodók”.

Ezek az általam valaha kedvelt, sőt sok esetben tisztelt emberek hosszú, módszeres munkával érték el nálam, hogy beteljen az a bizonyos pohár. Csepegették bele a vizet, vagy inkább a mérget. Ezt eleinte laza kézlegyintéssel, illetve lefelé görgetéssel kezeltem, később hitetlenkedve, majd szörnyülködve böngésztem a véleményeket, hozzászólásokat. Itt-ott vitába is bonyolódtam egyesekkel – bár ne tettem volna. Mert kevesen tűrik a sajátjukkal ellentétes véleményt, érvek mentén vitázni pedig egyáltalán nincs kedvük. Lassan rájöttem, hogy lelki egészségem fontosabb, mint kíváncsiságom kielégítése.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.