Juhász Katalin írt a Rolling Stones-ról az Új Szóban:

“El kellett volna mennem pénteken a bécsi Rolling Stones-koncertre. Ezt már másnap éreztem, kollégáim lelkes beszámolóit olvasva, és persze a közösségi oldalon kommentelők posztjait böngészve, amelyekből csak úgy süt a boldogság.

– Képarchívum

Beatles-rajongóként sosem izgatott igazán a „másik” zenekar, de mégiscsak a kultúra egy része fog eltűnni velük.

Ne ijedjenek meg, nem szándékozom összehasonlítani a Stonest és a Beatlest fontosság szempontjából – maradjunk annyiban, hogy mindkét zenekar letette a magáét az asztalra, ráadásul a Rolling Stones máig aktív, még ha évtizedek óta nagyjából ugyanazt a 12 számot játsszák is a koncerteken. Hatvan éve űzik az ipart, sanszos, hogy a színpadról viszik őket a temetőbe, ahogy az a dobosukkal (majdnem) megtörtént. Charlie Watts még pótolható volt, de Mick Jagger vagy Keith Richards nélkül már nem léphetnének fel. Szóval aki lemarad erről az európai turnéról, az valószínűleg elszalasztja az utolsó lehetőséget, és többé nem láthatja saját szemével a rocktörténet három legfontosabb zenekarának egyikét. (A harmadik a Led Zeppelin, nem csak szerintem.)

Mindez egyszerű morfondírozásnak tűnhet részemről, de talán több annál. Mert mostanában nemcsak a zenében próbálom összegyűjtögetni az emberiség számára meghatározó kulturális teljesítményeket, hanem szinte valamennyi művészeti ágban.”

Juhász Katalin írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.