Hunčík Péter és Gazdag József nyilatkozott a DAC-jelenségről Renczés Ágostonnak a Napunkban:

“Dunaszerdahely focicsapatára mindig kiemelten figyelt a szlovákiai magyarság, az utóbbi években pedig a nemzetiség intenzív megélését is jelenti DAC-szurkolónak lenni.

• Dunaszerdahely és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.

A DAC focicsapatról legalább két dolog biztosan kijelenthető. Az egyik: a DAC Dunaszerdahely és a Dunaszerdahelyi járás focicsapata. A másik: sokan a DAC-ot „a” magyar focicsapatnak tartják Szlovákiában, nemcsak a DAC szurkolói és a magyar kisebbség tagjai közül, hanem a rivális szlovák csapatok szurkolói közül is.

A DAC tehát nemcsak Szerdahelyen és a szűkebb környékén élők számára jelent identitásformáló tényezőt, hanem sokaknak a lakóhelyüktől függetlenül is szimbolikus szerepet játszik a magyarságuk megélésében.

Cikkünkben arról olvashatnak, hogy

• mennyire új fejlemény, hogy a DAC a nemzetiség megélésének a terepe lett, és mi az oka, hogy ez így alakult,
• tekinthető-e a DAC a szlovákiai magyarság egyik szimbólumának,
• elválasztható-e egymástól a lokális kötődés és nemzetiségi karakter, van-e olyan, hogy valaki elkötelezett DAC-drukker, de az utóbbit nem éli meg a lelátón,
• milyen hatással volt a szurkolótáborra, hogy Világi Oszkár megvette és feltőkésítette a klubot.

A dunaszerdahelyi identitásnak fontos része a DAC. A mérkőzésekre tömegek járnak ki, a szerdahelyi kötődésű média is kiemelt figyelmet fordít a focicsapatra. A Paraméternek és a dunaszerdahelyi.sk-nak is van külön DAC-aloldala, a Klikkout pedig cikksorozatban mutat be DAC-szurkolókat, és videós rovatban foglalkozik a DAC körüli eseményekkel.

Bár a focicsapat mindig is fontos szerepet játszott a város életében, a történetében voltak hullámvölgyek. A mostani népszerűség szorosan összefügg azzal, hogy a csapat a 2008-ban újra felkerült az első ligába és 2014-ben megvásárolta Világi Oszkár, Szlovákia egyik leggazdagabb embere, aki maga is dunaszerdahelyi. Ez több újdonsággal – többek között egy új stadionnal – járt a csapat és a szurkolók életében, a másik újabb jelenség pedig az, hogy a DAC az utóbbi években a nemzetiség, a magyarság intenzívebb megélésének terepévé vált.

Emiatt azonban bírálat is éri a klubot és a szurkolótábort: vannak, akik a szurkolótábor radikalizálódásától tartanak.

Közösségi élmény

„Valaki egy kulturális eseményen éli meg az etnikai identitását, valaki egy futballmeccsen. Kiviszi a magyar zászlót, elénekli a himnuszt. Amíg ehhez nem társulnak rasszista vagy kirekesztő rigmusok, addig ez teljesen rendben van. Így van ez Barcelonában a katalán, Bilbaóban pedig a baszk nemzeti szimbólumok használatával is” – magyarázza a Napunknak Gazdag József újságíró, az Egy futballfüggő naplójából című könyv szerzője.

„Sokan a focin keresztül élik meg egy közösséghez, nemzethez, szűkebb pátriájukhoz való tartozásukat, ezt jónak tartom, bár nekem sok más terep áll rendelkezésemre ehhez” – mondja a szerdahelyi Kiss Limpár Éva, aki maga nem DAC-szurkoló, de az édesapja focista volt, ő szerettette meg vele a sportot. A kézműves ékszerek készítésével foglalkozó és a csallóközi életet sajátos perspektívából szemlélő Éva 12 éve él Dunaszerdahelyen, így nála a DAC „csak később jött a képbe”, de ő sem tudja függetleníteni magát tőle.

Arról, hogy a szurkoláshoz társulnak-e kirekesztő rigmusok, megoszlanak a vélemények. Hunčík Péter pszichiáter maga is DAC-drukker volt, és korábban úgy gondolta, hogy többek között egy sikeres focicsapat is alkalmas arra, hogy megerősítse a szlovákiai magyarok identitását. Ennek megfelelően nagyon örült, amikor a DAC pályája elkezdett felfelé ívelni.

Az utóbbi években látható folyamatokat azonban nagyon aggasztónak tartja és nehezen viseli. „Kizárólagosság, csak mi és mi, a többiek alacsonyabb osztályba sorolva, ellenséges hangulatban érzi magát az ember” – sorolja a lelátón szerzett benyomásait.

Mielőtt felhagyott volna a meccsek látogatásával, egy alkalommal egy nem magyar származású barátjával ment ki a mérkőzésre.”

Renczés Ágoston írása teljes terjedelemben a Napunk oldalán olvasható.