Horváth Bianka útirajza Prágáról a Vasárnap magazinban jelent meg:

“A boldogságot nem lehet megvenni – utazást és színházjegyeket viszont igen, és az majdnem ugyanaz!

– Fotó: Unsplash

Prágával, mint minden rendes, kedves majdhogynem kozmopolita várossal rendszerint egy probléma van, hogy sosem kapni belőle eleget. Ez a Moldva folyó mentén gyakorta ködbe vesző város az elegáns koncerttermektől kezdve a modern galériákon és a világszínvonalú filmeken keresztül (hogy mi hányszor és mennyit írtunk már erről, számát sem tudom, tessék visszaolvasni) egy igazi kulturális gyöngyszem. Nem beszélve a gyengén megvilágított, olykor cigarettafüstös bárokról, az élő zenés kávézókról és éttermekről. A modern és a hagyományos cseh kultúra egyetlen édes szippantásnyi levegővétellel. Bolond lennék hazavágyni! Helyette napok óta figyelni a reggelek változásait, éjszakába nyúlóan előbb Mozart, majd Csajkovszkij műveit dicsérni. Utóbbi egyébként zeneszerzőként sem kedvelte a maga korában istenített Wagnert, helyette annál inkább rajongott Mozartért. Hát nem felemelő ez a szuverenitás? A nagy dolgok mindig belülről indulnak el.

Minden, mi jó

A város történelmi szépségét sokan Budapestéhez hasonlítják, ami evidens (is lenne) a város építészetét szemlélve. Az emberi cselekvés elkopott tárgyait itt is összegyűjtik, hogy (jó turistákhoz méltóan) gyönyörködjünk bennük. A bizarrabbnál bizarrabb szimbólumok, a legendák sokasága, a korabeli kőfaragó mesterek groteszk humorát kedvtelve mutogató torzra, misztikusra formált vízköpők, azonban mégis Budapestet teszik meg a látszatvilággá. Kérem utólagos elnézésüket ezért. De hát a misztikában mindig ott a végső stabilitás, amiben nincs misztikum, abban nincs vonzerő – mondják, másrészt „mindenkinek megvan a maga mardosó, éjeket emésztő ördöge, és ez a tény nem rossz s nem jó, hanem ez az élet: ha nem lenne ez az ördögünk, nem is élnénk – írja Kafka, aki maga is tősgyökeres prágai volt, én meg hát (mit ad Isten) egyre inkább az akarok lenni. Ki vagyok hát ahhoz, hogy kétségbe vonjam szavait? Prága lázongó abszurditásával, kísértő szellemeivel él és lélegzik bennem. És de jól teszi!

A visszatérés biztonsága

Ezúttal egy hetet töltök a városban. Telelni jövök, de nem lennék hű magamhoz, ha csak pihennék. Járok, kelek, írók és költők nyomába eredek, hátha magamba szippanthatok valami hátrahagyott tudást. Köztereken és épületek homlokzatain ámulok, jót szórakozom a tetőmagasságban fél kézzel kapaszkodó Freudon (Prága érti, mitől humor a humor), és csak úgy létezem. Mert létezni jó. Nem mindig kifizetődő, de jó!”

Horváth Bianka írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2021/49. számában, illetve a Vasárnap honlapján érhető el.