Hizsnyai Zoltán: A saját Egész című hosszúverse az Irodalmi Szemle 2020 decemberi számában jelent meg, ebből közöl részletet az Irodalmi Szemle-online:

“Amikor az alábbiak megírásába belekezdtem,
szélcsend volt, hétágra sütött a nap, az ablakom
előtt joghurtsűrűségű köd gomolygott, félelmetes
szélvihar csavargatta, tördelte, hajlítgatta földig
a fákat, valamint villámok cikáztak és súlyos
pelyhekben havazott, zuhogott az eső, az ólmos is,
miközben akkora hőség volt, hogy sistergett az agyam,
mint tepsiben a marhavelő.
És minden egyéb.

Közönséges nap volt ez a mai,
semmiben sem különbözött a többitől.
Azokból és azokba nyílott.
Ha formában voltam, egybe is
esett velük. Meg az életemmel.
Beleértve kerek e világot. A saját
mindenségem.

Egy nap az élet.
Vagy mondjuk így: kerek egész.
Egy kerek egész.
Nincs rajta kijárat, nincs rajta bejárat,
nincs rajta ablak, minek is lenne, benne van
minden, ami van: a volt és a lesz is.
Nincs kiterjedése: pont.

Megy az ember az úton, amerre éppen.
Lohol, igyekszik, poroszkál, baktat.
Vizslat és szemlél.
Néha elméláz, elbámészkodik.
Szépen telik az út, visz egyenesen, körbe.
Körbe a mindenségen.
Akár egy kaleidoszkópban.”