Kiábrándító lesz a válaszom: magamon. A kínai hivatalokkal már hetek óta arról levelezek, hogy ott legyek/ne legyek, ahol éppen vagyok. Magyarul ügyintézésnek mondanánk. A birodalomszervezésben évezredes hagyományokkal rendelkező Kínában a hivatali írásbeliség is a kultúra szerves része. (Talán ezért foglalkoztatnak kizárólag grafománokat.) Egy külföldi eleve behozhatatlan hátrányból indít, egyszerre néz szembe kvantitatív és kvalitatív túlerővel, a kudarc pedig előre borítékolható. Az igazam bebizonyításáról már lemondtam, most az utolsó retorikai simításokat végzem az ügyön, nehogy már azt higgyék a mennyei birodalomban, hogy egy Bázis-taggal könnyű kiszúrni.

Havi rendszerességgel Mikes Kelemennek írok tárcalevelet az Új Szóba. Az ötletet Mellár Dávid adta (nem tud róla!), amikor egymondatos íméljében azt kérte, hogy írjak neki VALAMIT Kínáról. Megörültem, hogy végre valaki nem pandémiás híreket vár tőlem, másrészt bosszantott is, hogy egy tőmondattal megúszta a kapcsolattartást. A neki szánt válaszomban írtam le először, hogy „Kedves Öcsém! … Ölel a te jó édes Nénikéd”. Mivel hetekig nem tudtam felcsatlakozni a Google-ra, egyre csak nyúlt, gyarapodott a szöveg; belekeveredtek a napi feljegyzéseim, az elszigeteltségből adódó, változékony hangulataim, a barátkozhatnékom, a mizantrópiám… Mielőtt befejezhettem volna, közbejött Sánta Szilárd felkérése, hogy írjak neki VALAMILYEN sorozatot a Szalonba.

Ebből a valamilyen valamiből adódott, hogy Mikeshez forduljak, a magyar irodalom nagy öccséhez (Nagyöccséhez), akinek (tudtommal) eddig még senki se akart a Nénikéje lenni, holott mindnyájan azok vagyunk. Aki 300 év elteltével bizonyos értelemben a kortársunk lett, azáltal, hogy a karanténokban megélt száműzetésünkben sorstársra találunk benne, s aki egyedüli magyarként rendelkezik a hallgatás erényével. Ebben a pandémiás új korszakban, amikor egyre inkább úgy tűnik, hogy véglegesen megváltozott az életünk, számomra ő a legnagyobb magyar.    Az őszi terveim között egy regényfordítás szerepel, a téli hónapokban pedig a tanulmányaimat szeretném kötetbe rendezni. Miközben azért hagyom, hogy a valamilyen valamikkel kapcsolatos ímélek felborítsák a terveimet.