Hizsnyai Tóth Ildikó mikes.kelemen@ című sorozatának 11. darabja az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg: 

“Kedves Öcsém, boldog holdújévet!

Vagy ahogy azt a hsziáni nénikéd mondaná: Xīnnián kuàilè! Hozzon neked a Tigris éve jó kedvet, bőséget, postaládád pedig legyen mindig tele szerető nénikéid és bácsikáid derűs és lélekemelő leveleivel!  

Ezt kívánom, de ne áltasd magad, nem fog teljesülni.

Megnéztem a horoszkópodat, és úgy látom, balszerencsés év áll előtted. Aztán fordítottam a dolgon, a halálozásod dátuma alapján is kikerestem a jóslatot – az valamivel kedvezőbb, munkahelyi előmenetelt is ígér. Válassz közülük, te megteheted: létezésed földi szakasza már réges-rég lezárult, arról a végéről múlatod az időt, amelyik felől nézve jobbak a kilátásaid.

Ha viszont biztosra akarsz menni, azt ajánlom, viselj egész évben piros alsóneműt, sötétedés után pedig csak nő társaságában hagyd el a házat. Állítólag ez távol tartja tőled az ártó szellemeket. Nem a nő, hanem a gatya. Az asszony csak tolmácsnak kell, ha esetleg a rosszszellem nem ismerné ezt a babonát. Majd mesélj, kíváncsi vagyok.

Nem nagyon tetszik neked ez duma, ha jól sejtem. Persze, hogy jól sejtem, egyszer már összekaptunk rajta, már akkor is kifogásoltad ezt az ezotériába hajló, homályos beszédmódot. Nem tartottad hozzám méltónak, merthogy te engem ennél többre tartasz, s fennköltebb szférákban van az én szellemi otthonom. Pikírten meg is jegyezted, hogy „az elmém ezúttal nem hasogatja az ájert”.

Szóról szóra megjegyeztem, mert nagyon tetszett a kép: ájert hasogatni. Nem a fát, hanem a levegőt, a luftot. Szépen mondtad, de teljesen fölöslegesen. Mert, már megbocsáss, olyasmit kérsz rajtam számon, amit én nem ambicionálok. Nem vagyok én holmi luftinspektor, hogy a fellegekben járjak! Még a kedvedért se, édes öregem.  

Ráadásul teljesen félreérted a kínai metaforikus beszédmódot, a tizenkét mitikus állat örök versenyéről az időben. Ne tartalmilag elemezd, mert akkor tényleg hiedelem. A funkcióját nézd! Kicsit olyan, mint a Tao Te King leporelló változata, és évezredek óta a maga egyszerűségével járja a bölcsesség útját, mert az iránya jó: Az élet szüntelen változás, semmi se jó vagy rossz, csupán egymásból kibomló minőségek.”

Hizsnyai Tóth Ildikó tárcáját teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvashatjuk.