Hizsnyai Ildikóval Szalay Zoltán készített interjút a Denník N-be a lap magyar projektjének részeként:

“Két Kínában töltött év után tért vissza Szlovákiába Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító és egyetemi tanár, aki jelenleg hídőrként teljesít szolgálatot Párkányban. A világjárvány kitörését Kínában élte meg, és mire felocsúdott, nem tudott kijutni az országból.

Interjúnkban, amelyet a párkányi hídőrházban rögzítettünk, Hizsnyai Tóth Ildikó elmondja:

• miért van egyre több magyar tanszék Kínában?
• beleszól-e a kommunista párt abba, hogyan tanítson egy vendégtanár?
• milyen volt Kínában megélni a pandémia kitörését?
• miért nem érdekli többé a járvány a kínaiakat?
• mit kellene szerinte átvennünk a kínai járványvédelemtől idehaza?

Kik a párkányi hídőrök?

A párkányi születésű, 1968-as emigráns Frühauf Károly indította útjára ezt a projektet 2004-ben. Miután elvesztette a szüleit, és felépült a híd, valamilyen pozitív okot keresett, amiért visszatérhet Párkányba. A szülei emlékére létrehozott a feleségével együtt egy alapítványt, amelynél három vagy hathónapos művészeti rezidens programra lehet jelentkezni. Az épület, ahol a hídőrt elszállásolják, a városé, az itteni lebonyolító pedig a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás. Általában külföldi művészek vesznek részt a programban, én egy dél-afrikai helyett ugrottam be, mert ő az utolsó pillanatban nem tudott beutazni az országba.

Ön mit csinál párkányi hídőrként?

A projektem címe Lockdown Networking. Lezárások alatt élő embereket, csoportokat szeretnék összekötni. Kommunikációs hidakat építek, elsősorban a Mária Valéria híd két oldalán élők között, akik másképp élik meg a járványidőszakot. Másrészt pedig én onnan jövök, ahonnan a vírus, és a lockdownban élő kínai ismerőseimet is be tudom kapcsolni.

Hogyan köti össze ezeket az embereket és csoportokat?

Két Kínában töltött év után nem ugyanoda tértem vissza, ahonnan elindultam. Én ismertem ezt a régiót, és most láthatom azokat a különbségeket, amiket nem feltétlenül vettek észre, akik folyamatosan követték az itteni eseményeket. Nekem ez a kétéves távollét és a 8000 kilométeres távolság másfajta rálátást adott. Létrehoztam egy valóságos csetszobát a hídőrházban, az online változatát pedig a Facebookon. Itt lehet beszélgetni a témákról, amiket Kínából hoztam, vagy amik itt történtek. A tapasztalataimat a hídőrnaplómban jegyzem fel.

Még több hasonló cikket olvasna? Támogassa a Denník N magyar projektjét!

2019 augusztusában jutott ki Kínába egy hsziani egyetemre. Hogyan került oda?

A Debreceni Egyetem keresett egy tapasztalt magyartanárt egy hsziani egyetemre, ahol alakulóban van egy magyar szak. A német tanszéken belül egy magyar és egy kínai anyanyelvű tanár akkor már egy éve tanított magyart, melléjük kellett egy erősítés, én pedig épp olyan helyzetben voltam, hogy elvállaltam.”

Az interjú teljes terjedelemben a Denník N oldalán olvasható.