Gyurász Marianna verseit közli az Irodalmi Szemle:

A felfúvódás után

Az utolsó pillanatban ugrottam ki az űrhajóból
kilövés előtt
– mármint mindez álmomban,
persze –;

azt hiszem, aludtam, és
így szíjazhattak a bőrülésbe.

A kilövőpálya: mint egy hullámvasút első felvonása,
ám sosem ereszkedik le
a sínpár, végig felfelé tör, a sztratoszférát célozva meg
maga előtt tartott
két fémöklével.

Éppenhogy idejében ébredtem és léptem, inkább zuhantam
ki, a pálya menti, nedves fűbe.
Nem emlékszem, kiket hagytam magam mögött, az ülésekbe kötve,
akaratuk ellenére most már zsugorodó
foltként utazva kifelé a gravitációnkból,
csak arra,

hogy mikor elstartoltak, sokkal hidegebb rémület szállt meg,
mint mikor feleszmélve
– mármint álmomban,
továbbra is –,
azt hittem, keső,
nem látom többé a bolygót:

mert felütötte bennem a fejét a meggyőződés,
hogy itt, a bolygón, az otthonunkon rekedve mégis
sokkal kisebb az esély bármi hosszabb távú
túlélésre.

A versek az Irodalmi Szemle oldalán érhetők el.