Győry Attila Érik a ropogós cseresznye… című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Dragomán György mester szerint – akit rajongva követek – nála akkor kezdődik a nyár, amikor érik a ropogós cseresznye.

Nos, nekem kicsit hamarabb kezdődik. Türelmetlen vagyok, sürgetem, rányomulok – és az eper első megjelenése máris jelzi a nyarat. Nincs nagyobb pillanat annál, amikor az ember beleharap az első eperbe.
Na jó, megvan azért az a pillanat is, amikor az első ropogós cseresznyédet leszeded a saját fádról, élvezettel belekóstolsz a piroska csodába, érzed a zamatát, a húsát, s ez a privát hedonizmusod odáig fajulhat, hogy szinte kiiszod, kiszürcsölöd a saját szádból a cseresznye édes levét. Isten szerintem a legbőségesebb, legvidámabb kedvében járhatott, amikor kitalálta a cseresznyét, s odaajándékozta nekünk, ostoba embereknek.

A kertünkben áll egy cseresznyefa.
Hidd el, drága olvasóm, számomra ez a jelenség sokáig elképzelhetetlen mulatságnak számított. Aki egy panelház hatodik emeletén szocializálódott, annak megdöbbentő az élet újabb csodája: nézem a cseresznyefánkat, hogyan lehetséges ez, miképpen fejlődik, hogyan tud ennyi gyümölcsöt adni…
Az a jó a mi cseresznyefánkban, hogy miközben élte a családunk a hétköznapjait, ez az egykor beteges, csenevész, kidobásra ítélt cseresznyefa családtaggá vált.
Egy ismerős beszerezte, de betegnek hitte – igaz, retek volt –, az asszony megsajnálta, s rám parancsolt, hogy ássak ki neki szépecskén egy kis gödröt, és ültessem el a kertben. Ez a mi cseresznyefácskánk pedig egyszeriben nekilendült, kapta magát, meggyógyult, s a régi kis csenevész „nyilasmisi” azóta a kertünk  domináns fájává nőtt, igazi királynő lett.”

Győry Attila írása teljes terjedelemben az Új Szóban olvasható.