Ha a “Kalligram Kiadóról”  van szó, önkéntelenül mindig felkapom a fejem.
Azonnal valamiféle nosztalgikus állapotba kerülök, ha kiejtem a szót – Kalligram – mert ilyenkor mindig spontán “leesik”, hogy életem talán  legmeghatározóbb szellemi és fizikai kalandjáról van itt éppen  szó…
Éppen olvasom nagy lelkesedéssel az új könyvet, a „Kalligram Kiadóról” ??? amit – Volt egyszer egy kiadó – címmel Rudolf Chmel szerkesztett, s jelentettek meg…
Nem győzök csodálkozni…

Komoly közép-európai “gondolkodók” adják egymásnak a  kilincset, jönnek és sorakoznak, megosztják az “Olvasóval” azokat a  zseniális történeteket, pillanatképeket, foszlányokat, gondolatokat, amelyek a – Kalligram – szó kiejtése után felmerültek bennük…

Döbbenetes intellektusokkal valóban kiválóan fényezik a “Kalligram kiadó” ??? 25 éves történetét…
Mégis…
Csendben, lehajtott fejjel – úgy látom – ezek – sem mertek kivillanni az árnyékból… pedig biztosra veszem, hogy Ők is – BEAVATOTTAK – a szervezetben, tudnak a – CSALÁDOK – ügyeiről, nagyon is jól tudják, hogy amit művelnek, titkos, féllegális, egy nagy átverés… hiszen OLVASÓK millióira hatnak áldásos tevékenységükkel – egész életükre – hiszen  nélkülük nem is működhetnének – a CÉGEK.

Úgy gondolom, hogy jobb lenne  talán – most már – megismertetni az “OLVASÓKKAL”  a “KALLIGRAM KIADÓ” ??? másik, igazi, valóságos és szigorúan  titkos  vetületét is…
Késztetést érzek, hogy végre kitálaljak, s elmeséljem – az én Kalligramos történetemet is – más perspektívából, más látószögből, mondhatni belülről, de mégis kívülről, mert ahogy a könyvben szereplő alkotóknak, irodalmároknak – úgy nekem is – adott, bőséggel,  gazdagított a – Kalligram. Ismétlem – éppen a szellemi sötétségem nyomorában adta meg az irányt, a meghatározó erőt, a gondolati és a fogalmi síkot, hogy megmozduljak, előretörjek – s kijussak az alagút sötétjéből, s ezt, meggyőződésem – csak a Kalligram titkos, beépített cuccos-dopping-narkós anyaga tudta velem művelni…

Először is…
Amit most megosztok, s közreadok, szigorúan – TITKOS.
Beismerem.
Egykor, az ún. – Kalligram  Kiadóhoz – tartoztam, s igen – BEAVATOTT – voltam…

Valószínű, hogy ezért az elárult, kitárulkozó belső információért – FELTEHETŐLEG – kiközösítenek majd a TAGOK, kitagadott páriája leszek az évszázadok óta működő titkos szervezetnek, mert a BEAVATOTTAK legfőbb szabálya, titkos esküje, hogy semmilyen körülmények között nem árulják el az ún. „KIADÓK” működésének valóságos arcát, a bennfentes könyves körök alapszabályát, amit évszázadok óta tartottak – ezidáig – titokként a – BEAVATOTTAK – a szervezetben, ha úgy tetszik, igen… kimondom végre – A KÖNYVES MAFFIA KARTELEKBEN – szerte a világban.

Amikor – Guttenberg mester – a könyves ŐSmaffia ős-Donja anno ráeszmélt, hogyan készíthet valójában  könyvet, azonnal rájött, micsoda szellemet engedett ki a palackból.
Létrehozta az ős-narkót, azt a valamit, ami az agyra azonnal hat, rövidpályásan üt és azonnali függést hoz létre…
Persze idő kellett neki, hogy rájöjjön – ezzel egy zárt, különös, titkos galaxist teremtett, egy királyságot a királyságban, egy különös birodalmat, ami majd a könyvet, ezt a sajátos drogot fogja adagolni a népeknek, akik nem tehetnek majd mást, csak olvasnak szakadatlanul, mert a könyv – drog, az egyik leghatékonyabb anyag, amit feltaláltak, igazi függővé teszi az olvasót, egész életre behálózza, s menekülni, kitámolyogni ebből – szinte lehetetlen…
Aki egyszer rákattant az olvasásra, és újra könyvet kap a kezébe, rákölti majd az utolsó pénzét is…
A könyv-narkós örökre a könyves – puser vagy a díler foglya marad…

A könyv-drog hatalmára jellemzően  hamarosan rájött az egyház is, nekik valóban sikerült ellenőrizniük egy ideig a könyv-drog piac alakulását, de a háttérben a titkos KÖNYVES KARTEL terjeszkedni kezdett, itt is, ott is független könyves-maffia-családok alakultak, s mire az egyház észbe kapott – a háttérben kialakult a jól működő, az egész világot behálózó ZÁRT szervezet:
A Gádzsó Könyves Maffia…

“Könyvkiadók” ezreiben folyik immár a droglabor-munka – “könyvet” csinálnak – és terjesztik, emberek millióit szoktatták rá az olvasásra, a könyv-drog párhuzamos világokat teremtett – a narkós-könyveseket az olvasás szabaddá tette – nem csoda, ha egyes hatalmakat ez mai is neurotikussá tett, hogy milliók, tömegek tartoznak  immár a független Gádzsó Könyves Maffiához…
 
Jó lenne most már tudatosítani, hogy ezek az úgynevezett “Kalligramos Szellemi Szabadgondolkodók”  tulajdonképpen – nem mások voltak – mint – a kiadói kápók és a mi, a BEAVATOTTAK – lovai…
 
Ami azt illeti, én is egy ilyen “ló” voltam egykor, s csak futottam, termeltem…
…ráadásul egy igazi hajtó-trénerem is volt a KIADÓ BEAVATOTTJAI közül, egy igazi cápó,  Don Grendel – s igaz, ettől függetlenül csak jóval később lettem én is – BEAVATOTT – a Kalligramos Könyves Maffiában.

A BEAVATOTT – az szent.
Benne van a CSALÁDBAN.
Részt vesz az “ügyekben”.
A kartel tagja, aki részt vehet az évszázadok óta működő titkos – Guttenberg Galaxis – formálásában…

A LOVAK…
…vagyis az “írók”, talán nem is tudják, vagy inkább csak később sejtik, esik le nekik, miféle kompániába keveredtek bele, ha írásra adták a fejüket, de ők is narkósok nyakig, lehetetlen ebből a szervezett, jól működő CÉGBŐL kiszállni – aki pedig kiszáll, örökre vinnyogni, nyálát csepegtetve reszketni fog, elvonási tünetekkel, egy pofa könyv-adagért, egy flekknyi rinya írásért…

Az írók – ezt kapják – írnak, körmölnek szakadatlanul, mindenféle dögös gondolataik vannak, menő történeteket fundálnak ki, nyomatják keményen a cuccot, amit leadnak a mindig  fürkész  szerkesztőknek, azok üvöltöznek türelmetlenül, mert a könyv-narkó piac állandóan szomjas a betűkre, csak szervezkednek, aztán továbbadják a rendszerben a nyomdászoknak, s ekkor jövök ki a placcra Én – a díler, aki leadja a narkó-könyvet a  pusereknek… akik továbblökik a meggárgyult könyves-narkós-szerencsétlen olvasóknak, akik reszketve tolják be maguknak egy csöppnyi kis adagnyi filozófiát, elvetemült szépirodalmat, vájtfülű esszéket – bármit a cápóink, ezredeseink, a  beavatottak és a KARTEL nagy örömére – ezek “lovakként” futnak és termelnek nekünk…

A lovak – valamelyik jobb anyagot ad ki, valamelyik rosszabbat… – de a helyzet az, ahogy a puserek vigyorogva hadoválnak, hogy egy pofa könyvre mindig akad egy lepusztult Olvasó- könyv-narkós, aki kellőképpen rákattant, s erről persze már… mi – a Gádzsó Könyves Maffia – alsóbb szervezeti szintjén dekkoló  PUSER-DILEREK tehetnek, hogy megfejjük a könyv-narkós-népet…

Fénykoromban, amikor jól ment a pálya, valójában egy kiválóan működő, óramű pontosságú, hierarchikus felépítésű, polipszerű csápokkal rendelkező CSALÁDNAK dolgoztam, a pozsonyi Kalligram családnak…
A Kalligram tagja volt a könyves KARTELNEK, amelynek csakis egy célja volt:
Jó minőségű – “KÖNYVET” – …azaz elsőosztályú narkó-könyv-DROGOT állítson elő…
Ez a szent  igazság…

Egy elcseszett  könyv-narkós-droglabor volt valójában a Kalligram Kiadó….
A Kalligram – ilyen „család” volt.
Zseniális fedőnévvel, BEAVATOTT CSALÁDKÉNT működött a magyar könyves-drog kartellben, mint az összes többi – “KIADÓ” –, azzal a jól titkolt egyszerű működési elvvel, hogy – jóminőségű anyagot toljunk ki a placcra, ahol hemzsegtek, megvesztek az OLVASÓK egy-egy jópofa esszéért, novelláért, ami kifért és elbírta a díler kezét….

A KALLIGRAM – csúcson – ült a FŐNÖK.
A DON….
Don Szigeti.
Capo di tutti Capo…
Persze a „Család” kápói, ezredesei között voltak többen is, akik a polip szervezetének csúcsán álltak, mint Don Fazekas, aki a könyv-drogból beömlő pénzt forgatta, mosta, de ott volt az én privát trénerem, mentorom is, Don Grendel, aki érdekes módon maga is “lóként” viselkedett, megveszett egy fickó volt, párhuzamos valóságokban nyomta, hol ilyen  könyveket írt, csupa keresett anyagot tolt, vagyis jó minőségű, agyra mért drogot termelt, első osztályú anyagot izzadt ki, de ugyanúgy, mint Don Szigeti, a FŐNÖK… a CSALÁD Donja… Don Grendel – is – bánthatatlan volt, TISZTELETRE MÉLTÓ – a legfelsőbb szinten állt.

A Család – BEAVATOTTJAI – között voltak persze kisebb tisztek, századosok, ezredesek is  – akiket a világnak úgy adtak el, hogy – “szerkesztők, koordinátorok, fordítók” – akik látszólag csak naphosszat ücsörögtek a foteljükben, vedelték a kávéjukat, hörögtek, megvesztek egy pofa anyagért, jattolták egymásnak a gépelt sorokat, nyelték, falták veszettül a flekkeket, gyönyörűségükben fel-felnyihogtak, ha egy jófajta szöveget húztak be maguknak, s közben pedig  vadul pedig ezek is csak termeltek… ők is  a – LOVAKRÓL – húzták le zokszó nélkül a cuccot… végül is ez volt a dolguk, minden működött – a beszedett anyagot finomították odabent…

Titkos receptjeiket soha nem adták ki, órákig elnyammogtak egy-egy bejött anyagon, flekkekről beszéltek, össze-vissza telefirkálták a kéziratokat, amiket ezek a szerencsétlen, elszállt agyú – írók – a “lovak” – izzadtak ki, akikkel vérre vitatkoztak, üvöltöztek, aztán megnyugodtak, s mire kiküldhettük a cuccot a placcra, hogy az olvasó-puserek rákattanjanak, s tovább toljuk a cuccot a könyv-narkósok brancsába, rá kellett jönnünk, hogy jól csinálják, ezek a – “szerkesztők” – hasznos manuszok a szervezetben…

Jók voltak ezek a századosok, hasznosak  – mert – a Kalligram család hierarchiája szoros részeinek tekintettük őket, mert ők ügyeltek arra, hogy a lovak, az – írók – fussák a köreiket, a körmeikre koppintsanak, a madárkák csőrei meglegyenek nedvesítve és senkinek ne legyen kavics a cipőjében…

Termeltek…
Írtak… hogy azokból ez a – “KÖNYV” – legyen, első osztályú, agyra mért narkó.…
Ezt a “könyvet” aztán Mi… vagyis – ÉN – átvettem, majd tovább vittem a pusereknek, azok elosztották, rendszerezték és kihelyezték ezekben a – könyvesüzletekben – és a jónép, ez a könyvre, pofa anyagra kattant – csak vitte, mert szabályosan rácuppantak a cuccra.

Aki rákapott az ízére, máris beszippantottuk, hozzánk tartozott, a KÖNYVES MAFFIA KARTELÉ volt.
A könyvről leszokni – képtelenség…
Egész életre a rabja lesz az olvasó manusz – ugyanis a láncba beépített könyv-puserek, akik noszogatják ezeket is folyamatosan – erről kiválóan gondoskodnak.

Azon a napon, amikor a – Kalligramos Gádzsó Könyves Maffia – BEAVATOTT – tagja lettem – egy tisztes könyv dílerrré váltam – a Guttenberg Galaxisban.

A Kalligramos  Gódzsó Könyves Maffiában – Don Szigeti – megbízott bennem.
Kint, lent… az utcán kezdtem, mint független ló, futottam és puserként tovább adtam a saját anyagomat, s talán tényleg  eredeti és  kreatív ötleteim voltak, hogyan és miképpen dobjam ki a piacra az árut, nagyban löktem, s ezt kiszúrta a Főnök… s akkor eljött a nap, amikor „szerződést” ajánlott…
Igy lettem hirtelen a semmiből, egyszerű “lóból” – BEAVATOTT.
Könyv-Díler.
Extra családtag…

…mert a – Kalligramos Gádzsó Könyves Maffia – könyv-cuccosai a placcon kiemelkedő minőséget jelentettek.
A könyv-narkósok külön, zárt világa kizárólagosan csak a mi anyagainkat fogyasztotta, sajátos ízük volt, az ELITNEK termeltünk, a narkó-könyvek pezsgőjét nyomtuk eszeveszetten megőrülve…
Egy-egy könyvünket sóvárogva várták a könyv-narkósok, széttrancsírozott aggyal kóvályogtak, s mikor végeztek az olvasással, nyálukat csöpögtetve várták az újabb adagjukat…

Én pedig a – DILER – néha kihagytam a pusereket, akik ugyancsak vadásztak az olvasókra  – de speciel én – irgalmatlanul gondoskodtam arról is, hogy telibe kapják, s nálam nem létezett irgalom – az utolsó pénzüket is a – kalligramos könyveinkre – költötték ezek a szerencsétlenek…
Csehyt, Mészölyt, Nádast rettenetes mennyiségű kortárs prózát, nyugati, keleti lovak anyagait – és végtelenül sok, extra kemény, mélyütésű  szlovák nyelvű anyagot löktem ki a placcra…

Elárulom…
Don Szigeti – maga is egy elfuserált könyv-narkós volt.
Ette, zabálta, megvadulva tolta a “kiadó lovainak” könyveit, igénye volt rá, hogy egy-egy anyagba legelsőként kóstoljon, s ilyenkor, ha elkapta a “ló” gondolatát, a könyv azonnal hatni kezdett rá – mámoros, megmagyarázhatatlan állapotba került…
Ilyenkor jó volt tőle lejmolni egy kis plusssz pénzt – amit újabb könyvekre költöttem – mert mindent  nyomtunk, telibe, a könyv-narkó volt az életünk…
Don Szigeti a  világ és a térség legjobb lovait kerítette be, szabályosan vadászott rájuk, éjjel-nappal jött-ment, kapcsolatokat épített, más CSALÁDOKKAL üzletelt, lovakat – írókat kötött magához, megszállottan ügyelt arra, hogy a Kalligram család narkó-könyvei a francia pezsgőt jelentsék a könyv-narkó világában…

Igy történt, hogy idővel nekünk, vagyis a Kalligram családnak futottak a legjobb  lovai… a  legelitebb ménesünk volt, s  csakis a legtutibb lovak nyomták nekünk a lehető legkiválóbb tisztaságú és minőségű könyv-narkócuccot.
Nagyok voltunk és hallhatatlanok, a könyv-narkó csúcsát jelentettük – nem vitás…

Egy napon…
Csomagot kaptunk.
Úgy tűnt – Don Szigeti áldásos könyves-narkós tevékenységét kiszúrhatta egy irigykedő, éppenséggel egy Kolumbiában, egy Medelini városkában működő drogkartel BOSSA is, egy bizonyos Don Escobar, aki ugyan nem könyvet pörgetett, hanem valamiféle fehérkés port, amit a placcon csak kokainnak neveztek, s persze… hatásban legalább úgy ütött, mint a mi könyveink, de a könyvhöz kevés köze volt, nem lehetett egy lapon emlegetni a két anyagos cuccost…

Persze egy barom „súgó” bogarat ültethetett abban a Medelinben ennek a Don Escobarnak a fülébe, s talán egy „tégla” mesélhetett neki a távoli pozsonyi Kalligram családról, a menő drog-laborunkról, micsoda nagyban, minőségben, flancos műhelyben gyártjuk a pusereknek az anyagot ezzel az őrült – Don Szigetivel – az élen…
Ki tudja, Don Escobar Úr azt hihette, hogy jobb lenne talán már csírájában kiirtani a fenyegető gyomot, a Kalligramos extra narkós-cuccában megláthatta a kokain növekvő, egyre erősebb, lavinaszerűen terjedő fenyegető konkurenciáját – a könyvet?

Így történt, hogy egy napon megjelentek – Pozsonyban, a Staromestská utcában – ennek a Don Escobar nevű embernek a pribékjei, ezek az izomagyú, latin… bővérű, kettősajtó-szekrények, fekete szemüvegekkel…
Csikos Boss öltönyökben masíroztak be, lihegtek, mire felértek az emeletre,  elegáns aktatáskával jöttek, s mikor becsöngettek, s bejöttek hozzánk a – Staromestská utcában – mi, a BEAVATOTTAK elbambulva egy éppen elolvasott és kivégzett könyvtől – csak néztük, ahogy teátrális tisztelettel, meghajolnak, majd két oldalról megcsókolják, s  köszöntik a FŐNÖKÖT – Don Szigetit…

 – Don Siiiigetyi… Medelinbol… Don Escobar a síívélyes udvözletéééét kuldi, s ajánlatot kuldott Önnek, Don Sigeti… – olvasták fel magyarul az előre leírt szövegüket izzadtan, zavartan, mert nem tudhatták, miféle módi van nálunk…

…Aztán Don Szigetit ezek a latinos vágású, marcona  kettesszekrények megkínálták az egyik legfinomabb columbiai anyaggal, amit lehoztak Medcelinbe a hegyekből, igazi exkluzivitással – Kokainnal…
Hoztak belőle egy egész táskányit, finom zacskókban tartották.
Don Szigeti bólintott.
…Aztán válaszul elküldte Medelinbe Don Escobarnak  az éppen elkészült legtutibb Kalligramos narkós anyagunkot, amiért valósággal megvadultak a népek  – A  ZSEBCSELEK – című narkó-könyvet,  az egyik legjobb anyagot, amire a népek eszetlenül rákattantak, s csak olvastak ész nélkül naphosszat, megállás nélkül, kifulladásig…

…Soha többet nem jöttek többé aztán ezek az arcok ebből a  Medelinből…
Mesélik, hogy Don Escobar odaát egy pillanatra flegmán beleolvasott, s noha a cuccból csak egy szót ismert fel – PUSKÁS – a text olyan erős volt, hogy azonnal a rabja lett, Caracasból egy rémült magyar-spanyol fordítót hozatott, aki halálra váltan olvasta fel szimultán fordítva neki a – Zsebcselek – című könyvünket….
Rákattant a fickó.
Aztán…
Mesélik… Don Escobar – többé már nem volt ugyanaz az ember…
Elindult a lejtőn…
Don Escobar pökhendi ajándékát pedig, az öt kilónyi kokaint – Don Szigeti – aztán lehúzatta szépen a WC-be.

Don Szigeti ilyen volt.
A kezdetektől lenyűgözött.
Erős szuggesztív hatást gyakorolt rám.
Célzott kérdései voltak, emlékszem, azt hittem, be kellene neki mutatkoznom, hogy megismerjen, de kiderült, pontosan tudja, ki vagyok, csodálkozásomra – mint lónak – minden egyes soromat olvasta, bemosta magába, egyedi íze volt, mondta, s megjegyezte, egész jó minőségű ló lehetek még egyszer, ennélfogva ismerte az anyagomat is, amit kilöktem a placcra, tudta  grammra a piaci értékemet, tudta, hol kellettek volna az anyagaimban a vesszők, a pontok, a gondolatjelek, mert egy könyvnél ez volt a fontos, az OLVASÓK ezt imádták, ezek a totál drog-könyv-függők vették az adást…

Félelmetes volt, ahogy kezelte a mondatait, ahogy beszélt, tárgyalt, sebészi pontossággal kezelte a szikét – a nyelvet, néztem, figyeltem – hogy csinálja – de rá kellett jönnöm, hogy egy idegen, eddig nem ismert emberi fajtát látok magam előtt, egy olyat, amit csak azelőtt toltam egzotikus könyves trippekben, hősies kalandregényekben olvashattam – erre – megjelent előttem a hősöm – igazándiból.
Don Szigeti – az a fajta csóka volt, aki egy eszméért harcolt, egy gondolat volt az atomreaktora, egy jövőkép, amiért képes lett volna – ez rögtön leesett – minden idegszálával – meghalni, s talán ezért vált később capo di tutti capóvá, a Maffia csúcsfőnökévé, elismert DONNÁ a könyves kartelben az egész térségben.
Ez döbbenetesen lenyűgözött.
Azt akartam, hogy majd engedélyt kérek rá, s megalakíthatom a saját Gádzsó Könyves Családomat is…
Persze, később ez megtörtént.
Áldását adta és elengedett.
Búcsúra egy laza pofont adott, mert – így járta…

ÉN – a Gádzsó Könyves Maffia – végrehajtója voltam, egy veszélyes kapcsolattartó, sunyi kis könyv-díler, aki ezáltal belépést kapott a KARTEL-szervezet szinte minden zegzugos részlegébe, kis családokhoz, végrehajtókhoz kerültem közel, megismertem a lovakat, közelről láttam őket, ahogy futnak, agyalnak – termelnek: NEKÜNK…
Ott voltam a – DONOK – a könyves bárók tanácskozásain, a  hajtók, a trénerek, a lovak begyűjtésén, s  első kézből kaptam információt az – ÚJ ANYAGOK – minőségéről…

Vitathatatlanul a – Kalligramban – fókuszba kerültem, ezekkel az agyas, olvasott fináncos – drog-puserekkel csencseltem, s újra és újra döbbenten éreztem – micsoda szellemi páriája voltam előtte világnak….
Érezhetően felgyorsult a szellemi fejlődésem – a cucc elkapott, bedarált, zagyván belekóstoltam mindenbe, s mire észbe kaptam, az agyam – a lóugrásoktól – s persze mindattól, amit a könyv-narkónak köszönhettem – kiléphettem az alagutam sötétjéből…

A TRIPP – elragadott.
Életem legnagyobb kalandja volt.
Ez a drog – a könyv – úgy tűnt, tényleg – BEJÖTT – nekem is.
A választott drogom – a KÖNYV – lett.
A Kalligram – Gádzsó Könyves Maffia – elsőosztályú áruja:
A KÖNYV…
…Tényleg jó áru.