Gubis Éva Amíg szinkronizál című novellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Az év végén beérkező ügyek fokozott száma miatt a kerületi kormányablak rendhagyó nyitvatartással reggel hét harminctól délután hatig fogad ügyfeleket. A kettes terem tizennégyes számú ablakának ügyintézője délután háromkor jut ebédjéhez, fél óra múlva pedig ismét a helyén ül. Az asztalt az ügyféltől elválasztó plexi fölött digitális kijelző, rajta a nyolcas szám villog.

A karácsonyi bevásárlószatyrokkal felpakolt középkorú nő a nyolcas sorszámmal a kezében először a terem másik végébe sétál, hogy rájöjjön, az ablakok számozása a másik irányba növekszik. Már miért ne, morogja magában. Visszasétál az ajtóhoz, ahol belépett, ránéz a tizennégyes ablak digitális táblájára, a papírfecnire a kezében és a sorszámjelző nagytáblára a terem közepén. Mert annyira nehéz két számot észbentartani, dünnyögi a tizennégyes ügyintéző a kávéjába, majd a nyolcasra mosolyog. A nyolcas visszamosolyog, a plexin tükröződő kép alapján igazít a frizuráján. Ügyetlenül hajol a kezéhez, hogy a nehéz szatyrokat ne kelljen magasra emelnie. Úgy néz ki, mint aki hajbókol.

Az ügyintéző mosolya eltűnik, ahogy az ügyfél az asztalához ér. A nyolcas nem tudhatja, hogy ez a bevett taktika, megijed, hogy az elkomorodás az esetlen meghajlásnak szólt. Gyorsan leül a két odakészített szék egyikére, hogy ne rontsa tovább ügyintézője kedvét. Csomagjai felét a szabadon maradt székre rendezi, a másik felét a padlóra engedi és a térelválasztó tövébe rugdossa. Kibújik kabátjából és határozott mozdulattal a szék támlájára veti. Kezdeti zavarát próbálja eltussolni, egyenrangú félként feltűnni a színen. Az ügyintéző veszi a lapot, bifokális szemüvegét az orrába nyomja. Tudja, hogy pontosan félbevágja tekintetét, így nehezebben találják a szemkontaktus az ügyfelek. Az asztalán levő bögrén a LEGODAADÓBB KOLLÉGA felirat virít vicces betűtípussal, a bögrét a délutáni kávéjával a nyomtatógép takarásába tolja.

Miben segíthetek? Névváltoztatás miatt jöttem, feleli az ügyfél, és a sorszámát az ügyintéző felé nyújta, az nem nyúl ki érte a plexi alatt, a nyolcas rövid hezitálás után a pultra fekteti a cetlit. A tizennégyes ablak dolgozója a monitort nézi. Személyi igazolványt, lakcímkártyát kérek. Az igazolványok a pultra kerülnek, ezekért kinyúl, piros géllakkos körmei közül a gyűrűs ujjra rénszarvast festett egy kreatív körmös.”

Gubis Éva novellája teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható.