Gazdag József 2021. december 2-án megjelent írása a sport és a gyermekbántalmazás kapcsolatáról a Vasárnapban jelent meg:

“A világcsúcsok és az aranyérmek igazolják a gyermekbántalmazást? A fizikai és lelki terror szükségszerűen része a versenysportnak? Némán kell-e tűrni a szadista bánásmódot, mert ez a siker ára? Magyarán: a cél minden eszközt szentesít? Az alábbiakban összefoglaljuk a magyar úszóbotrányt. Vigyázat, mélyvíz!

Puff a fejedre!

Cseh László* az egyik legsikeresebb magyar úszó, a sportág ikonja. Olimpiai aranyat ugyan nem nyert (pechjére Michael Phelps kortársa volt), de azon kívül szinte mindent. Hat olimpiai érme van (négy ezüst, két bronz), világ- és Európa-bajnok. Idén nyáron, a tokiói olimpia után jelentette be visszavonulását, nem sokkal később pedig egy interjúban (Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában) az úszóként elszenvedett traumáiról beszélt. Elmondta azt is, nagyon haragszik egykori edzőjére, Turi Györgyre, aki a Kőbánya SC-nél úgy bánt a fiatalokkal, „ahogyan nem lett volna szabad”.

Az uszodák világában Cárnak becézett Turi György több mint egy évtizeden át volt Cseh edzője, de ma már nincsenek beszélőviszonyban. A 24.hu-nak adott interjúban Cseh úgy fogalmazott, Turi célja az volt, hogy „megtörje a versenyzőit”. Mi történt, ha nem sikerült valami az edzésen? „Jött az ordibálás, a büntetés. Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186–192-es pulzussal, és puff a fejedre. De ennél is rosszabb volt a lelki terror. Nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna a medencében.”

Cseh László azt mondja, sokáig nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy váltson, s nem is nagyon látott alternatívát, azt hitte, más edzők is ilyen módszerekkel dolgoznak. Csak miután 2014-ben edzőt váltott, akkor jött rá, hogy örömmel is lehet edzésre járni, és a versenyzők megalázása nélkül is végezhető megfeszített tempójú, kemény edzésmunka, amely aztán – Cseh esetében – 2015-ben világbajnoki aranyhoz vezetett.

Volt bot, pálca

Turi György a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke és az úszóbizottság elnöke. Ügye tisztázásáig önként függesztette fel tisztségeit. Először tagadta, hogy valaha is megütötte volna Cseh Lászlót, pláne nem farúddal. „Ilyen nincs is az uszodában” – állította a Magyar Nemzetnek. Egy héttel később azonban, a 24.hu-nak adott interjúban már elismerte, hogy „igen, volt bot, pálca”. „A partról valóban azzal ütöttem a gyerek könyökét, ha nem emelte elég magasra, vagy kólintottam fejbe, ha mélyen lógatta azt. De nem azért ütünk, hogy fájjon. És igen, bevallom azt is, megütöttem egy lányt is. Szepesi Nikit. Nyakon vágtam.”

Az edző állítása szerint másképp nem lehetett fegyelmezni a „felbolydult hormonháztartású” gyerekeket. „Az vesse rám az első követ – mentegetőzött Turi –, aki abban a korban szocializálódott, a nyolcvanas évektől gyerekekkel foglalkozott, és olykor, ha erős indoka akadt rá, nem kevert le egy-egy nyaklevest. Ha ma ránézek egy gyerekre, és elordítom magam – ami az uszodában elkerülhetetlen, hiszen a versenyző feje a víz alatt van, szinte semmit sem hall –, máris lelki terroristává válok. Más világot élünk.”

Hogy ezek a pedagógiai-nevelői módszerek nem idejétmúltak-e, arra Turi lakonikusan annyit válaszolt: „Én nem az ELTE pszichológiai tanszékén szerettem volna PhD-zni.””

Gazdag József írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2021/48. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.