Gazdag József írt az Új Szóban Königsberg megszűnéséről. A mai Kalinyingrád II. világháborús és háború utáni sorsát Hans von Lehndorff és Stig Dagerman könyvei alapján dolgozta fel:

“Königsberg volt a legkeletibb német nagyváros, Kelet-Poroszország kulturális és gazdasági központja. Ott élt Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, ott nőtt föl Hannah Arendt. A második világháború kitörésekor 380 ezer – döntő többségében német – lakosa volt. Aztán eltűnt. Eltűntek a történelmi épületek, eltűntek az emberek, és megsemmisült a város német múltja is. Amit nem emésztett föl a tűz, azt eltüntette a szovjet hatalmi apparátus.

A szovjetek 1945 tavaszán foglalták el a várost. Königsberg lángokban állt. Egy előkelő város, amely mintha az évszázadok során mindvégig erre a nagyszabású, grandiózus fináléra készült volna, amikor néhány hét alatt hamuvá lesz – jegyezte föl a szemtanú, Hans von Lehndorff. Orvos volt, közelről látta a poklot, és leírta, hogy milyen. Erről szól a Kelet-poroszországi napló. (…)

Stig Dagerman svéd újságíró 1946 őszén Németországba utazott, hogy riportsorozatban számoljon be arról, milyen a legyőzöttek élete egy évvel a világháború után.

Dagerman látta a romok között túlélni próbáló családokat, a menekülteket szállító vonatokat. Látta az éhséget, a cinizmust, az apátiát, a közönyt. Látta a törésvonalakat a német társadalomban, ahogy egymást is gyűlölték a németek, a városiak a vidékieket (mert azoknak volt mit enniük), a helyiek a vasúti transzporttal érkezetteket, az idősebbek a fiatalokat (akik horogkeresztes lobogók alatt nevelkedtek).”

Gazdag József Az igazi ellenállás nem a mellverdeső virtus, hanem a jellem, amely nem alkuszik című írása az Új Szó oldalán olvasható teljes terjedelemben.