Gazdag József írása Csáth Gézáról a Vasárnapban jelent meg:

Csáth Géza és Jónás Olga – Képarchívum

“Orvos volt, de önmagát nem tudta meggyógyítani. Zseninek tartották, sokoldalú művésznek, aki festett, hegedült, zenét szerzett, és hátborzongatóan jó novellákat írt. Szex- és morfiumfüggőségét azonban nem tudta kordában tartani, élete néhány év alatt kisiklott, s végül rémképeivel viaskodva, harminckét évesen halt meg, de előtte – kislánya jelenlétében – lelőtte a feleségét. Néhány kötetből álló életműve ma érettségi tétel, teste viszont jelöletlen sírban nyugszik a szabadkai temetőben.

Most árvák vagytok

A szecessziós arculatú Szabadka a maga 95 ezer lakosával a Monarchia-kori Magyarország harmadik legnagyobb városa, Budapest és Szeged után. Itt születik Csáth Géza 1887-ben, Brenner József néven. Okmányaiban, hivatalos irataiban haláláig ez szerepel, a Csáth Géza csak írói álnév.

Édesanyja korán meghal. Évekkel később is élénken emlékszik a rokonoktól hallott mondatokra: „Ti most árvák vagytok. Elvesztettétek anyátokat. Nincs anyátok.” Csáth ekkor még kisfiú, anyjuk halála után fél évig naponta kijárnak a temetőbe. Apjuk leveszi a kalapját, és sokáig nézik a néma sírhalmot.

Az apa – idősebb Brenner József – Szabadka kulturális életének meghatározó alakja. A család színházba és hangversenyekre jár.

Szabadkának annyi lakosa volt az 1910-es években, mint Kassának és Miskolcnak összesen. A magyar többség mellett horvát, bunyevác és szerb kisebbség is élt a vajdasági városban. Csáthon és Kosztolányin kívül Szabadka híres szülöttjei közé tartozik Danilo Kiš szerb író, Komlós Juci színésznő és Lékó Péter sakkozó. – Képarchívum

A Brenner-rokonság összetartó, Csáth együtt nő föl unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel (akinek az anyját Brenner Euláliának hívják). Kosztolányi szerint éppen Csáth a család legtehetségesebb tagja, sokoldalú művész, aki ír, fest, hegedül, zenét szerez. Kortársai közül kimagaslik átfogó műveltségével. „Irtózom attól, hogy közönséges ember legyek” – írja naplójába Csáth 17 évesen. Novellásköteteit később a legnagyobbak méltatják a Nyugatban, Karinthytól Schöpflin Aladárig.

Csáth azonban tudományos pályát választ, megszerzi az orvosi diplomát, s a magyar pszichiátria legmodernebb műhelyében, a Moravcsik-féle Ideg- és Elmeklinikán kezd dolgozni. Közben novellákat és zenekritikákat ír, ő fedezi fel Puccinit a magyar publikumnak (tanulmánya Puccinihez is eljut, aki képeslapon köszöni meg Csáthnak a figyelmességét), s már akkor felismeri Bartók Béla eredetiségét és nagyságát, amikor Bartókot még kifütyüli a közönség. Színpadi szerzőként is bemutatkozik, a Magyar Színház tűzi műsorára a Hamvazószerda és a Janika című darabját (utóbbit a kassai Thália is bemutatta, 2007-ben).

Csáth Géza és unokatestvére, Kosztolányi Dezső (jobbra), 1908-ban.

Az első adag

Naplójából percnyi pontossággal tudjuk, mikor nyúl először morfiumhoz. Csáth hiába orvos, retteg a tüdőbajtól (ami ma a ráktól való szorongás, az akkoriban a tuberkulózistól való félelem volt). Huszonhárom éves, amikor gyulladást találnak a tüdején, de hiába nyugtatja meg őt az orvos, hogy semmi komoly, a hipochonder Csáth összeomlik. Éjszaka nem tud aludni, nyugtatókat vesz be, majd hajnali fél hatkor – „a gyönyörű tavaszi nap első sugaraiban” – befecskendezi magának az első adag morfiumot. Semmi különös hatása nincs, nem is álmosodik el tőle, csak a belső gyötrelmei csillapulnak meglepő gyorsan.”

Gazdag József írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/3. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható.