“…Wattamányi Edömér
szeret délcegen ülni
gyerekkorában rettegett
hogy eljön az ideje
a konok csendnek
az íróasztal-korhadásnak
elcsúszott sóhajba csomagolt
gyűrött merengésnek
a történet láthatatlan
a veszély kétesélyes
mint az elfelejtett jegyzetek
az utolsó tintában ázó éjszaka
húsevő növény
ha bozótba vész az út
a lépések kéjesen robognak…”

Forgács Miklós: Pozdorjaregény című verse, amelynek Mészöly Miklós: Megbocsátás című regényéből vett mondat a mottója – „A történet tulajdonképpen itt ível magasba” – az Irodalmi Szemle 2021/2. Mészöly Miklós-számában jelent meg, és az Irodalmi Szemle oldalán olvasható.